Értékelés:

Michael Lavers „After Earth” című verseskötete nagy visszhangot váltott ki, az olvasók dicsérik érzelmi mélységét, élénk képeit és filozófiai témáit. A versek olyan témákat járnak körül, mint az emlékezet, az identitás, a létezés és a spiritualitás, és mind a költészet rajongói, mind az újonnan érkezők körében visszhangra találnak. Lavers írásait gyönyörűen kidolgozottnak, elgondolkodtatónak és hozzáférhetőnek írják le, és egyedülálló utazást kínál az élet bonyolultságán keresztül.
Előnyök:Az olvasók nagyra értékelik Lavers képességét, hogy érzelmi rezonanciát tud kelteni a témák átélhetőségével, élénk képi világával és műveinek filozófiai mélységével. Költészete hozzáférhető, mégis mélyreható, és az olvasók széles körét szólítja meg, beleértve azokat is, akik jellemzően nem rajonganak a költészetért. Számos kiemelkedő verse különösen nagy hatást gyakorolt az olvasókra, megmutatva tehetségét és írói készségét. A könyv tömörsége gyors, mégis tartalmas olvasást tesz lehetővé.
Hátrányok:Néhány olvasó megemlítette, hogy a témák kihívást jelenthetnek vagy mélyek lehetnek, ami nehéz olvasmánnyá teszi a könyvet azok számára, akik nincsenek felkészülve az ilyen összetettségre. Néhányan úgy találták, hogy bizonyos versekkel nehezebb volt foglalkozni, mint másokkal. Úgy tűnik azonban, hogy ez inkább a tárgyalt témák széleskörűségét tükrözi, mintsem a gyűjtemény általános gyengeségét.
(10 olvasói vélemény alapján)
After Earth: Poems
Részben elégiaként, részben ódaként, részben pásztorálisként, részben sci-fiként tekint vissza a történelemben, hogy a történelem végéről gondolkodjon.
A versek nagy része egy apa gyermekeiért érzett aggodalmából, a Föld megörökítésének késztetéséből fakad, hogy megőrizzük, ami eltűnőben van, és hogy meggyógyítsuk - ha a versek képesek rá - a természet és a civilizáció kettészakadását. Ezek a versek éppúgy gyönyörködnek a díszesben, mint az egyszerűben, és nem egy másik világ ígéretében, hanem az itt és mostban ápolják a csodálkozást, "ami hullámzó vagy szakadozott", és dicsérnek mindent, amit csak tudnak, ahogy Auden szerint dicsérnünk kell, "a létért és a történésért".".