Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvről szóló kritikák kiemelik a könyv elgondolkodtató tartalmát és a szerzők egyedülálló megközelítését a brit történelemhez, különösen az ősi leletekről és a frigyládáról szóló tárgyalásokat. Bár sok olvasó találta a könyvet tanulságosnak és lebilincselőnek, néhányan megjegyezték összetettségét és sűrűségét is, ami időnként kihívássá tette az olvasást.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató tartalom
⬤ jól kutatott, egyedi betekintést nyújt az ősi történelembe
⬤ könnyen olvasható
⬤ új nézőpontot nyújt a történelmi elbeszélésekhez
⬤ sok olvasó úgy érezte, hogy felnyitotta a szemét, és megváltoztatta a történelemről alkotott képüket.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv néhol zavaros és nehézkes
⬤ ismétlődő lehet, és újraolvasást igényel a tartalom teljes megértéséhez
⬤ a jobb megértéshez ajánlott a kapcsolódó szövegek ismerete.
(17 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Discovery of the Ark of the Covenant
Könyv tartalma:
A brit történelem feljegyzi, hogy az ókorban két nagyobb vándorlás történt a Közel-Keletről Nagy-Britanniába. Az egyik az Albyne által vezetett, Szíriából indult flotta vándorlása volt i. e. 1560 körül, a másik pedig a Brutus által vezetett második flotta vándorlása a trójai Dardanellák nyugat-törökországi területeiről i. e. 504 körül. Az ókori ábécés feliratok és más kézzelfogható és írott feljegyzések azt mutatják, hogy a második vándorlás Izrael tíz törzsének vándorlása volt. Ugyanaz az ókori ábécé található meg a brit népvándorlási útvonalak mentén, Palesztinából Asszíria felé, Kis-Ázsián keresztül az Égei-tengerig, az etruszk Itáliáig és a rhaeti Svájcig. Nagy-Britanniában a tíz törzset Khumry néven ismerték.
Ez a kutatás 1976-ban, mintegy 31 évvel ezelőtt kezdődött, és csak ellenállásba és akadályokba ütközött.
Kr. e. 1360 körül Mózes elkészítteti a szövetség ládájának nevezett mesés ládát. Ez a szent láda volt a héber nép nemzeti talizmánja. Úgy tisztelték, mint Jahve isten jelenlétének helyét és a héber nemzet legszentebb tárgyát. Az események sorozata, amely magában foglalta, hogy a frigyládát a katonai sikerek legyőzhetetlen eszközének tekintették, és egy katasztrófa során a filiszteusok elfogták, akkor ért véget, amikor Dávid király a frigyládát Edom Óbid családjának gondjaira bízta, és ő vitte a frigyládát Jeruzsálembe Kr. e. 975 körül Edom Óbid családjával együtt, A következő király Salamon volt, és ő épített egy ünnepelt templomot Jeruzsálemben a frigyláda elhelyezésére, ahol évente a főpap belépett a szentek szentjének kamrába, hogy kiszolgálja az isteni ládát. A frigyládáról nem sok szó esik, egészen addig, amíg i. e. 790 körül a júdeai király, Ahazjáhia nem csatolta az izraeli királyt, Joászt, és teljesen legyőzte. A győztes Jehóás ezután Jeruzsálembe ment, ahol mindent elvitt a palotából és mindent a templomból, és elvitte az Edom-i Obed családot is, akiket a Bibliában többször is említenek a frigyláda őrzőiként a frigyláda őrzőiként. Joás tehát kivitte a frigyládát Jeruzsálemből, és északra, Szamariába vitte.
A bibliai feljegyzések nem említik, hogy a frigyláda az i. e. 790 körül bekövetkezett esemény után Jeruzsálem közelében járt volna. Kr. e. 740-736-ban Áház júdeai király hatalmas kenőpénzt fizetett III. Tiglathpilesar asszír császárnak, hogy támadja meg Pekah, Izrael tíz törzsének királyát, és ennek eredményeként Izraelt teljesen szétverte az asszír hadsereg. Az izraelita nemesek és vezetők nagy részét azonnal északra deportálták, a Harran környéki területekre, ahonnan Ábrahám pátriárka megkezdte vándorlását. IV. Salmanezer, II. Sargon és Szennácherib asszír császárok egymást követő hadjárataiban az izraelita nép nagy részét északra deportálták, egészen a Harrántól északra fekvő területekre. I. e. 702-ben Szennácherib feljegyezte, hogyan deportált 200, 120 embert egy tömeges kivonulás során. Az asszír feljegyzések félreérthetetlenül és kitartóan Khumrynak nevezik a tíz törzset, Szinte bizonyos, hogy ezek a deportált tíz törzsek vitték magukkal a frigyládát Izraelből. Szennácheribet két fia i. e. 687 körül meggyilkolta, és polgárháború rázta meg az Asszír Birodalmat, és miközben az örökös, Eszarhaddon harcolt a gyilkosságok ellen, a tömegesen összegyűjtött Tíz Törzs megragadta az alkalmat, hogy nyugat felé vonuljon át az "Y" alakú Eufrátesz folyó mindkét felső ágán, ahogyan azt Esdrás II. könyve leírja. Lassan és megállíthatatlanul vonultak át Kis-Ázsián, és a görögök a kimmerio-khumriaiak vándorlásaként jegyezték fel a vándorlásukat.
Van egy feljegyzés arról, hogy a khumriaiak a frigyládát magukkal vitték ezen az Asszíria északi részétől Kis-Ázsián át a Dardanellákig tartó útjukon. Végül i. e. 650 körül a nép kettévált, és egyik fele Itáliába vándorolt, míg a másik fele Bizánc környékén maradt, egészen i. e. 504-ig, amikor is összegyűltek Lemnosz szigetén, mielőtt flottákkal Britanniába hajózott volna. Egy feliratos kő, amelyet 1876-ban találtak Lemnoszon, és amely most az athéni múzeumban található, és amely ezt a gyülekezést és a Britanniába való hajózás szándékát rögzíti. Vagy a bárkát 650 körül az etruriai Itáliába vitték.
