Értékelés:
A „Fúriák: Erőszak és terror a francia és az orosz forradalomban” című könyv a francia forradalom (1789) és az orosz forradalom (1917) összehasonlító elemzését nyújtja, a terror és a brutalitás témáira összpontosítva, amelyeket az új rendszerek létrehozásához használtak. Az olvasók értékelik az elemzés mélységét és az olyan összetett témák feltárását, mint az erőszak, a bosszú és az ideológia, bár egyes kritikák a bemutatott érvek gyengeségeit említik.
Előnyök:A könyv mélyreható összehasonlító elemzést nyújt a két forradalomról, árnyaltan tárja fel az összetett témákat, és elgondolkodtató gondolkodásra ösztönöz a forradalmak során alkalmazott erőszak természetéről. Sokan nagyra értékelték tudományos alaposságát és azt, hogy képes választ adni a különböző történelmi kérdésekre.
Hátrányok:Néhány recenzens erősnek találta a tézist, de úgy vélte, hogy a könyv általános érvelése gyenge. Kritika érte a másodlagos forrásokra való támaszkodást és az anyag szervezését, amely esetleg nem közvetíti hatékonyan a kívánt témákat.
(6 olvasói vélemény alapján)
The Furies: Violence and Terror in the French and Russian Revolutions
A véres forradalom nagy romantikáját és félelmét - az idealizmus és a terror különös keverékét - felváltotta az emberi jogok és a globális kapitalizmus vér nélküli kiterjesztésébe vetett vak hit. A történelemmel szembemenve az erőszakot ritka, erkölcstelen és kontraproduktív dolognak tekintik. A kiváló történész, Arno J. Mayer, aki érvel ezzel az elterjedt vágyálom gondolkodással szemben, a modern idők két legzavarosabb és legbefolyásosabb forradalmát, az 1789-es francia és az 1917-es orosz forradalmat tekinti át újra.
Bár ez a két felfordulás különböző környezetben keletkezett, mégis hasonló utat jártak be. A felvilágosodás Franciaországának gondolkodása és nyelve a nyugati civilizáció dicsőségét jelentette, a cári Oroszország értelmiségének gondolkodása és nyelve pedig annak perifériájára szorult. Mindkét forradalom az ésszerűtlenség, az igazságtalanság és az egyenlőtlenség elleni küzdelemre esküdött lázadásként indult; mindkettő a régi rendszereket söpörte el és szembeszállt a bevett vallásokkal a 85%-ban paraszti és írástudatlan társadalmakban; mindkettő az elfojtott bosszú elrettentő visszatérésével járt. Mayer szerint a közhiedelemmel ellentétben nem ideológiák és személyiségek irányították az eseményeket. Inkább az erőszak áradata nyomta el a hatalmat átvevő és kormányozhatatlan politikai szereplőket. Még a legjobb tervek sem tudták megállítani a káoszt, amely egyszerre kedvezett nekik és nyelte el őket. Mayer azt állítja, hogy figyelmen kívül hagytuk minden forradalom egy lényeges részét: a forradalommal szembeni ellenállást, mind belföldön, mind külföldön, amely elősegíti a terror spiráljának beindulását.
A világ két transznacionális forradalmának átfogó, mégis szoros összehasonlításában Mayer végigköveti a két forradalom kibontakozását - az Emberi Jogok Francia Nyilatkozatától és a Dolgozó és kizsákmányolt tömegek jogainak bolsevik Nyilatkozatától kezdve; a kezdeti erőszak eszkalálódását az 1793-95-ös és 1918-21-es rémuralomig; mindkét társadalom hegemón egyházainak és vallásának szétdarabolását; a terror külsővé válását a napóleoni háborúk révén; és belsővé válását Szovjet-Oroszországban a sztálini terror egy országban formájában. A régi és új elméleteket kritikusan felhasználva Mayer áttöri a nem vizsgált feltételezéseket és az e konkrét forradalmak tulajdonságairól szóló uralkodó vitákat, hogy új alapokra helyezve a forradalmi erőszak természetével kapcsolatos szélesebb és nyugtalanítóbb kérdéseket vessen fel.
