A gazdagság evangéliuma és Andrew Carnegie önéletrajza

Olvasói vélemények

A „The Gospel of Wealth” (A gazdagság evangéliuma) című könyvről szóló kritikák kiemelik, hogy a könyv a vagyonelosztás és a felelősségvállalás szempontjából tartósan fontos, különösen a jómódúak számára. Emberbaráti cselekvésre ösztönöz, figyelemre méltó történelmi kontextussal. Sok olvasó azonban kritizálja a könyv árát a rövid terjedelméhez képest, és azt, hogy az interneten ingyenesen elérhető.

⬤ Időszerű üzenet a vagyoni felelősségről és a filantrópiáról.
⬤ Inspiráló a tehetős magánszemélyek számára, útmutatást nyújt a jótékonykodáshoz.
⬤ Jelentős történelmi dokumentum a filantrópia filozófiájáról.
⬤ Rövid, egyszerű olvasmány, amely gyorsan a lényegre tér.
⬤ Alkalmas mind a már befutott filantrópok, mind a későbbi életkorba lépők számára.

⬤ Magas ár, tekintve, hogy a könyv mindössze 24 oldalas.
⬤ Ingyenesen elérhető az interneten, ami némi csalódást okozott a vásárlók körében.
⬤ Vegyes érzések a kiadó és a szerkesztés minőségével kapcsolatban, sok nyelvtani hibát jegyeztek fel.
⬤ Egyesek szerint a szókincset és a történelmi kontextust nehéz volt megérteni.

(49 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Gospel of Wealth and the Autobiography of Andrew Carnegie

Könyv tartalma:

Andrew Carnegie skót-amerikai iparmágnás, üzleti mágnás és filantróp volt. A 19.

század végén ő vezette az amerikai acélipar terjeszkedését. Később az Egyesült Államok és a Brit Birodalom vezető emberbarátja lett. Carnegie Skóciában született, és 1848-ban vándorolt ki szüleivel az Egyesült Államokba.

Először távírászként dolgozott, az 1860-as évekre pedig már befektetésekkel rendelkezett vasutakba, vasúti hálókocsikba, hidakba és olajfúró tornyokba.

Később felépítette a pittsburghi Carnegie Steel Company-t, amelyet 1901-ben 480 millió dollárért eladott J. P.

Morgannek, és amelyből a U. S. Steel Corporation lett.

A Carnegie Steel eladása után néhány évre megelőzte John D. Rockefellert, mint a leggazdagabb amerikai. 1889-ben megjelent "A gazdagság evangéliuma" című cikke arra szólította fel a gazdagokat, hogy vagyonukat a társadalom javítására fordítsák, és ezzel a jótékonysági hullámot serkentette.

Carnegie élete hátralévő részét a nagyszabású emberbaráti tevékenységnek szentelte.