A gépezet lendítése: Modernitás, technológia és afroamerikai kultúra a két világháború között

Olvasói vélemények

Dinerstein könyve az amerikai kultúra innovatív és magával ragadó feltárása, különös tekintettel az afroamerikai zenészek szerepére a hangzásvilág átalakításában improvizatív művészetük révén. Összekapcsolja a technológiát és a zenét, bemutatva a különböző kulturális hatások szintézisét.

A könyvet dicsérik az ötletek örömteli felfedezéséért és szintéziséért, melyben több tudományág különböző hangjai keverednek. Lenyűgöző elbeszélést nyújt az amerikai életnek az afroamerikai zenén keresztül történő átalakulásáról, és erős kapcsolatot mutat a nagyobb emberi történettel. Különösen figyelemre méltó a technológia és a kultúra 1930-as és 1940-es évekbeli kapcsolatának eredeti nézőpontja.

A recenzió nem említ konkrét hátrányokat vagy kritikákat a könyvvel kapcsolatban, ami arra utal, hogy a könyv jól rezonálhat a célközönségére.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Swinging the Machine: Modernity, Technology, and African American Culture between the World Wars

Könyv tartalma:

Minden korban és minden társadalomban a kulturális gyakorlatok az emberek mindennapi életének anyagi körülményeit tükrözik. Joel Dinerstein szerint ez nem volt másképp a két világháború közötti Amerikában sem - a gépkorszaknak is nevezett korszakban -, amikor a zene és a tánc innovatív formái segítettek az újonnan urbanizálódott lakosságnak megbirkózni a modern élet fokozott gépesítésével.

Az olyan nagyszabású látványosságok, mint a Ziegfeld Follies és Busby Berkeley filmjei megragadták a tömegtermelés amerikai ethoszát, a kóristalányok pedig e gyors, áramló örömjárművek fogaskerekei voltak. Dinerstein szerint mégis az afroamerikai kultúra volt az, amely végső soron a modernitás felgyorsult tempójához való esztétikai alkalmazkodás eszközeit biztosította. A fekete művészek a nyugat-afrikai táncban és zenében mélyen gyökerező, a technológiai változásokkal szembeni elkötelezettség és ellenállás örökségére támaszkodva olyan új kulturális formákat fejlesztettek ki, amelyek a gépeket igyekeztek humanizálni.

A John Henry balladájában, a Shine című eposzban, a Shine című pirítósban és számtalan bluesdalban az afroamerikaiak először az iparosodás kihívásával foglalkoztak. A jazz-zenészek e hagyományon belül a vonat szimbólumából merítettek, hogy a vonatból származó hangzó motívumok és ritmusok sorát hozzák létre, a gépi erőt kulturális formákba ágyazva.

A sztepptánc és a lindy hop a gépi esztétikát hozta az emberi testhez, míg a big band swing új ritmusszekciója az északi városok ipari hangzásvilágát utánozta. Dinerstein szerint ezeknek a művészeti újításoknak az a képessége, hogy a gép eredendő tulajdonságait - sebesség, erő, ismétlés, áramlás, precizitás - leképezik, magyarázatot ad mind hatalmas népszerűségükre, mind társadalmi funkciójukra az amerikai életben.