A gondolatháború: A japán birodalmi propaganda

Olvasói vélemények

A könyv a tizenötéves háború alatti japán propaganda részletes, elsődleges forrásokkal alátámasztott vizsgálatát kínálja. Bár dicséretet kapott eredetisége és a korábban le nem fordított anyagok beemelése miatt, sok olvasó úgy találta, hogy az írásmód következetlen és csapongó, ami rontott az általános élményen.

⬤ Átfogó áttekintést nyújt a háború alatti japán propagandáról.
⬤ Számos elsődleges forrást használ fel alátámasztásként.
⬤ Eredeti betekintést nyújt a II. világháborúba és a japán hazai frontba.
⬤ Olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket korábban még soha nem fordítottak le, így lenyűgözővé teszi a téma iránt érdeklődők számára.

⬤ Az írásmód egyenetlen, az átmenetek elkalandoznak, így nehéz követni.
⬤ Néhány történelmi pont nevetségesnek vagy megalapozatlannak tűnhet.
⬤ Úgy olvasható, mint egy disszertáció, ami egyes olvasók számára nem eléggé lebilincselő.
⬤ Nem mindenki számára alkalmas, különösen azok számára, akik egy egyszerűbb elbeszélést keresnek.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Thought War: Japanese Imperial Propaganda

Könyv tartalma:

"Jelentős hozzájárulás mind Japán, mind a huszadik századi propaganda tanulmányozásához. Barak Kushner aprólékosan és meggyőzően tárja fel annak teljes terjedelmét, amiről azt feltételezték, hogy nem is létezett; nevezetesen a japán propaganda szervezett, sokrétű és nyugtalanítóan rugalmas rendszerét. Az elsődleges források lenyűgöző sokaságára támaszkodva, amelyek közül sok csak nemrég került elő, A gondolatháború lenyűgöző értékelést nyújt a japán propaganda összetett és gyakran ellentmondásos folyamatairól a birodalmi kontextusban." --Michael Baskett, a Kansasi Egyetem filmtudományi professzora.

"Barak Kushner első osztályú tanulmányt írt a második világháború alatti japán propagandáról. Aprólékos kutatómunkával vezeti be olvasóit a háborús Japán szívébe, és meggyőző érveket sorakoztat fel amellett, hogy a japán propaganda kifinomult és hatékony volt a lakosság összefogásában, a háború után pedig zökkenőmentesen átirányította azt, hogy segítse a császári Japán átalakulását a háború utáni mai demokráciává. A Gondolatháború egy nagyszerűen hozzáértő kutatómunka, amely fényt áraszt egy olyan helyre, ahol korábban csak általánosítások, feltételezések és sztereotípiák léteztek"." --Nicholas J. Cull, University of Southern California, szerkesztő, Propaganda and Mass Persuasion: A Historical Encyclopedia, 1500-tól napjainkig.

"A gondolatháború egyedülálló és figyelemre méltó tanulmány. Barak Kushner feltárja, hogy a japán propaganda a második világháború alatt elképesztően kifinomult, változatos és hatékony volt. Mi több, a háborús propaganda módszerei, üzenetei és készítői ugyanolyan sikeresnek bizonyultak a közvélemény alakításában Japán vereségét követően, mint korábban a nemzet háborúra való mozgósításában. Kushner meglátásai Japán útjáról a birodalomtól a háborún át a háborúig és a háború utáni újjáépítésig provokatívak, lenyűgözőek és alaposan meggyőzőek." --William M. Tsutsui, a Kansasi Egyetem Ázsiai Tanszékének elnöke.

A The Thought War az első angol nyelvű könyv, amely a japán háborús propaganda teljes terjedelmét vizsgálja. Széles körű levéltári anyagokra és japán, kínai és angol nyelvű forrásokra támaszkodva tárja fel a japán kormány propagandaprogramjait 1931 és 1945 között, bemutatva a birodalmi propaganda valódi kiterjedését és átható, máig ható hatását. A háború utáni népszerű retorikával ellentétben nem a császárimádat vagy a katonai tekintélyelvűség vezetett egy egész nemzetet a háborúba. Sokkal inkább a Japánról, mint a modern Ázsia vezetőjéről alkotott erőteljes kép, valamint az a hit, hogy a japánok képesek és képesek lesznek Ázsiát a reformok új, dicsőséges időszakába vezetni, vonzotta a császári alattvalókat.

Kushner elemzi a rendőrség és a hadsereg szerepét a társadalmilag elfogadható hit és viselkedés meghatározásában azáltal, hogy befolyásukat az elégedetlenkedők kiszűrésére használják. Kutatása az első a maga nemében, amely a háborús Japánban a propagandát szakmaként kezeli. Megmutatja, hogy a vezetés nem szorítkozott a szlogenek és a kormány által szponzorált tüntetések durva eszközeire, hanem ehelyett képes volt a nemzet reklámcégeinek szakértelmét felhasználni ahhoz, hogy "eladja" Japánnak mint Ázsia vezetőjének és modernizálójának képét. A propagandaháborúnak a populáris kultúrában és a szórakoztatóiparban való feltárása során Kushner feltárja, hogy a szórakoztatóiparban dolgozó művészek hogyan igyekeztek karrierjüket úgy erősíteni, hogy magukévá tették a háborút támogató üzeneteket, amelyek aztán leszivárogtak a társadalomba, és megragadtak. A japán propaganda gyakran ütközött a kínai és amerikai birodalmi elképzelésekkel, és Kushner feltárja e két nemzet reakcióit Japán erőfeszítéseire, valamint a válaszok jelentését.