A gyarmati Al-Andalus: Spanyolország és a modern marokkói kultúra kialakulása

Olvasói vélemények

Calderwood professzor „Colonial al-Andalus” című könyvét dicsérik a Spanyolország és Marokkó közötti kulturális és történelmi kapcsolatok éleslátó elemzéséért. A recenzensek kiemelik a szerző történetmesélő képességét, a kutatás mélységét és az összetett témák világos bemutatását. Az elbeszélés megkérdőjelezi a hagyományos nézőpontokat, különösen a Franco alatti Spanyolország történelmével kapcsolatban, és árnyalt megértést nyújt a marokkói és a spanyol kultúráról.

⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely komplex témákat tesz hozzáférhetővé.
⬤ A marokkói és spanyol kulturális kapcsolatok átfogó megértéséhez vezető mélyreható kutatás.
⬤ Világos írás, jól felépített érvekkel.
⬤ Az általánosan elfogadott történelmi nézőpontok megkérdőjelezése.
⬤ Gazdag szókincs, amely fokozza az intellektuális elkötelezettséget.
⬤ A szöveget kiegészítő fényképek beillesztése.

⬤ A gazdag szókincs miatt az olvasóknak szükségük lehet szótárra, ami egyesek számára akadályozhatja az olvasás folyamatát.
⬤ Néhány olvasó számára az elemzés mélysége túlságosan megterhelő lehet, ha nem ismeri a tudományos kontextust.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Colonial Al-Andalus: Spain and the Making of Modern Moroccan Culture

Könyv tartalma:

Az államilag támogatott katolicizmus, az egynyelvűség, a militarizmus és a diktatúra révén a spanyol fasiszták az intolerancia hírnevét vívták ki. Ezért meglepő lehet, hogy 80 000 marokkói harcolt Franco tábornok oldalán az 1930-as években. Eric Calderwood szerint, ami ezeket a furcsa társakat összehozta, az egy rendkívül hatékony propagandafegyver volt: a középkori muzulmán Ibéria öröksége, az al-Andalúsz néven ismert Andalúzia. Ez az örökség szolgált arra, hogy igazolja Spanyolország gyarmatosítását Marokkóban, és arra is, hogy meghatározza a gyarmati uralmat kiszorító marokkói nemzeti kultúrát.

Sokféle politikai irányzat írói ünnepelték a convivenciát, a keresztények, muszlimok és zsidók legendás "együttélését" a középkori Ibériában. E széles körben elterjedt nézet szerint a modern Spanyolországot és Marokkót közös andalúz múltjuk köti össze. A Colonial al-Andalus ezt az állítólag időtlen narratívát az 1800-as évek közepéig követi nyomon, amikor spanyol politikusok és értelmiségiek először használták fel Marokkó gyarmatosításának sürgetésére. Franco később a convivenciát Spanyolország marokkói gyarmati programjának javára használta fel. Ez a váltás ékes történelmi iróniát váltott ki. Ahogy a marokkóiak magukévá tették a Marokkó andalúziai örökségéhez való spanyol ragaszkodást, a Marokkóról alkotott spanyol elképzelés fokozatosan marokkói elképzeléssé vált Marokkóról.

A spanyol, arab, francia és katalán források - köztük irodalom, történetírás, újságírás, politikai beszédek, tankönyvek, turisztikai prospektusok és képzőművészeti alkotások - gazdag archívumára támaszkodva Calderwood rekonstruálja a convivencia és az al-Andalúsz változatos politikai pályafutását, bemutatva, hogy a közös múlt hogyan válik nyersanyaggá a különböző kortárs ideológiák, köztük a spanyol fasizmus és a marokkói nacionalizmus számára. A gyarmati al-Andalúz feltárja az európai és arab, keresztény és muzulmán közötti leegyszerűsítő ellentétek korlátait, amelyek az európai gyarmatosításról szóló jelenlegi vitákat alakítják.