A háború és a béke hatalma: Az alkotmány és a külügyek 9/11 után

Olvasói vélemények

John Yoo könyve a háborús és külügyi hatáskörök alkotmányos kereteit vizsgálja, és jelentős elnöki hatáskör mellett érvel, ami vitát és vitát váltott ki a tudósok és kritikusok körében.

⬤ A könyv világosan elemzi a háborúra és a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó alkotmányos kereteket, hangsúlyozva a különböző hatalmi ágak szerepét. Jól kutatott, közérthetően megírt, és történelmi kontextust kínál. Számos recenzens úgy találta, hogy a könyv jelentős mértékben hozzájárul az elnöki hatáskörökről szóló jogi vitához a 9/1
⬤ után.

A kritikusok azzal érvelnek, hogy Yoo értelmezései egy túlságosan erős végrehajtó hatalmat támogatnak, és megkérdőjelezik az Alkotmány eredeti szándékát. Sokan úgy vélik, hogy érvei a Bush-kormányzat alkotmányellenes intézkedéseit igazolják, beleértve a kínzást és az egyoldalú katonai akciókat. Egyes kritikusok szerint érvelése nem kellően dokumentált és félrevezető a fékek és ellensúlyok tekintetében.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Powers of War and Peace: The Constitution and Foreign Affairs after 9/11

Könyv tartalma:

Az Egyesült Államokat ért szeptember 11-i támadások óta a Bush-kormányzatot a terrorizmus elleni küzdelem módszerei miatt támadások érik. Az al-Kaida elleni hadviselés jogi mocsárnak bizonyult, a kritikusok szerint a kormány afganisztáni és iraki fellépése alkotmányellenes. A terrorizmus elleni háború - és tágabb értelemben a kormány azon döntése, hogy kilép az ABM-szerződésből és a kiotói egyezményből - sokakat arra késztet, hogy azon tűnődjenek, vajon a külügyi döntések meghozatalának alkotmányos kereteit a jelenlegi kormányzat elvetette-e.

John Yoo, aki korábban az Igazságügyi Minisztérium jogásza volt, itt egy teljesen új megközelítés mellett érvel annak megértése mellett, hogy mit mond az Alkotmány a külügyekről, különösen a háborús és békebeli hatáskörökről. Az amerikai történelmet vizsgálva Yoo rámutat, hogy Trumantól és Koreától kezdve Clinton koszovói beavatkozásáig az amerikai elnököknek hadüzenet nélkül kellett határozottan fellépniük a világ színpadán. Erre azért voltak képesek - érvel Yoo -, mert az alkotmány nagyon különböző hatásköröket biztosít az elnöknek, a kongresszusnak és a bíróságoknak, és megköveteli tőlük, hogy tárgyaljanak az ország külpolitikájáról. Yoo ellentmondásos elemzését a külügyi hatalom eredeti értelmezésének briliáns rekonstrukciójában gyökerezteti, és az alkotmány szövegén, szerkezetén és történelmén alapuló érvekkel egészíti ki.

A történelmi érveket és az aktuális politikai vitákat megközelíthetően ötvöző A háború és a béke hatalma kétségtelenül heves viták tárgya lesz. És bár a benne felvetett kérdések olyan régiek és alapvetőek, mint maga az alkotmány, a szeptember 11-i támadásokra adott amerikai válasz még nagyobb erővel és sürgősséggel újította fel őket.

"Háború idején az Egyesült Államok elnöke a Kongresszus vagy a bíróságok felügyelete nélkül bármit megtehet, amit csak akar? Idén ez a kérdés akkor került napirendre, amikor a Bush-kormányzat a terrorizmus elleni háborúban a feltételezett ellenséges harcosok fogva tartásával és kihallgatásával kapcsolatos agresszív megközelítése fenntartásáért küzdött. De ez volt az az év is, amikor a kormányzatnak az elnöki szupremáciára vonatkozó állításai a legkitartóbb intellektuális védelmet kapták (a) The Powers of War and Peace című könyvben." - Jeffrey Rosen, New York Times.

"Yoo elmélete elősegíti a nemzeti érdekek őszinte megvitatását, és megnehezíti a politikusok számára, hogy a politikai konfliktusokat alkotmányos válságként tüntessék fel. A legfontosabb, hogy Yoo megközelítése módot kínál politikai rendszerünk demokratikus erejének megújítására." - David B. Rivkin Jr. és Carlos Ramos-Mrosovsky, National Review.