Értékelés:
A Marci Shore által írt „A hamu íze” című könyvről szóló kritikák a könyv tartalmát és bemutatását illetően különböző nézőpontokat tükröznek: sokan dicsérik a kelet-európai történelem mélységét és mély betekintést nyújt, míg mások kritizálják a szétszórt jelleget és a személyes fókuszt az objektív történelmi elbeszélés helyett. Az olvasók nagyra értékelik Shore írói stílusát és a téma érzelmi súlyát, bár egyesek az anyag nehézkességét és a hagyományos történelmi struktúra hiányát nyomasztónak vagy elégtelennek találják.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és jól megírt
⬤ mély betekintés a kelet-európai történelembe
⬤ lebilincselő személyes elbeszélés
⬤ feltárja az érzelmi és pszichológiai állapotokat a jelentős történelmi pillanatok alatt
⬤ egyedülálló perspektíva, amely a személyes élményeket szövi össze a történelmi kontextussal.
⬤ Szétszórt és túlterhelt információk
⬤ inkább a személyes benyomásokra összpontosít, mint az objektív történelemre
⬤ lehangoló és nehézkes lehet
⬤ hiányzik a hagyományos történelmi kontextus, mint például a térképek és az átfogó indexelés
⬤ egyesek túlságosan személyesnek és komolytalannak találták az írást.
(37 olvasói vélemény alapján)
The Taste of Ashes: The Afterlife of Totalitarianism in Eastern Europe
A kommunizmus szellemének, Európa múltjának kísértő jelenlétének csillogó irodalmi vizsgálata
Oskar épp most ölte meg magát. Negyedszázados várakozás után visszatért Prágába, csak hogy rájöjjön, az már nem az otthona. Megemlékezésével Marci Shore, a Yale történésze és díjnyertes szerzője finoman vezet be minket a poszt-totalitárius világba. Találkozunk egy irodalomprofesszorral, aki gyerekként sakkozott azzal a zsarolóval, aki azért jött, hogy kiszolgáltassa őt a Gestapónak, és egy idős trockistával, akinek torz ujja a szovjet gulágon töltött tizenhét év emléke. Azok a szülők, akik feljelentették tizenéves disszidens lányukat a kommunista titkosrendőrségnél, megértésért esedeznek. Mindezen emberek számára a kommunizmus bukása nem a történelem végét jelentette, hanem inkább a múltat idézte meg: az 1968-as lázadást, a sztálinizmust, a második világháborút, a holokausztot. Az 1989-es forradalmak megnyitották az archívumokat, megvilágítva a huszadik századi Kelet-Európa tragédiáját: voltak pillanatok, amikor egyetlen döntés sem volt ártatlan, amikor minden lehetséges választás szenvedést okozott.
Ahogy a szerző oldalakat olvas mások életéből, feltárja a személyes és a politikai, a szerelem és a kegyetlenség, a meghittség és az árulás összefonódását. Az eredmény egy lírai, megható és olykor szívszorító ábrázolása annak, hogyan mozog a történelem, és mit jelent a történelem.
