Értékelés:
Susannah Ural Bruce „A hárfa és a sas” című könyve az írek polgárháborús tapasztalatait vizsgálja, kiemelve az Írországhoz és az Egyesült Államokhoz való hűségük összetettségét. Új betekintést nyújt az ír katonák szerepébe, különösen a közösségeik és a politikai környezet összefüggésében, amelyben navigáltak. Néhány olvasó azonban úgy érezte, hogy a könyv túlságosan az ír dandárra összpontosít, és figyelmen kívül hagyja az ír katonák szélesebb körű tapasztalatait és hozzájárulásait. Néhány ténybeli pontatlanságot és a keménykötéses kiadás bemutatási problémáit is megjegyezték.
Előnyök:⬤ Magával ragadó elbeszélés
⬤ új perspektívákat kínál az írek polgárháborús tapasztalatairól
⬤ jól kutatott
⬤ mélyebb megértést nyújt az akkori ír közösségek politikai dinamikájáról
⬤ foglalkozik az ír bevándorlók marginalizációjával és diszkriminációjával
⬤ jól megírt a tipikus tudományos művekhez képest.
⬤ Túlhangsúlyozza az ír dandárt a vegyes egységekben szolgáló ír katonák szélesebb körű vizsgálatának rovására
⬤ elhanyagolja az ír nacionalizmus szerepét és a Demokrata Párt befolyását
⬤ ténybeli hibákra mutatott rá néhány olvasó
⬤ a keménykötéses kiadással kapcsolatos megjelenési problémák, többek között az apró betűméret és a várható borító hiánya.
(6 olvasói vélemény alapján)
The Harp and the Eagle: Irish-American Volunteers and the Union Army, 1861-1865
A polgárháború előestéjén az írek voltak Amerika egyik legnagyobb etnikai csoportja, és körülbelül 150 000-en harcoltak az Unió oldalán. Susannah Ural Bruce a katonák és civilek által írt levelek és naplók, katonai, egyházi és diplomáciai feljegyzések, valamint közösségi újságok elemzésével jelentősen kibővíti az ír-amerikai katolikusok történetét a polgárháborúban, és összetett képet tár fel azokról, akik az Unióért harcoltak.
Bár a népesség sokszínű volt, sok ír-amerikai kettős lojalitással viseltetett az Egyesült Államok és Írország iránt, ami befolyásolta döntésüket az önkéntesség, a harc vagy a katonai szolgálat befejezése tekintetében. Amikor az Unió ügye támogatta az ír és amerikai érdekeiket, nagyszámú ír-amerikai vonult be katonának. A háború előrehaladtával azonban az emancipációs kiáltvány, a szövetségi sorozás és a veszteségek számának ugrásszerű növekedése arra késztette az ír amerikaiakat, hogy megkérdőjelezzék - és néha felhagyjanak - a háborús erőfeszítésekkel, mivel úgy vélték, hogy ezek a változások hátrányosan érintik családjukat és jövőjüket Amerikában és Írországban.
Ezen egymással versengő és gyakran változó lojalitások felismerésével a The Harp and the Eagle új megvilágításba helyezi az ír-amerikai önkéntesek és az uniós hadsereg közötti kapcsolatot, valamint azt, hogy az írek hogyan értelmezték mind a polgárháborút, mind az Egyesült Államokhoz való hűségüket.
