Értékelés:
A „Hood texasi brigádja” című könyv alaposan feltárja ennek az elit konföderációs egységnek a katonáit és családjait, különös tekintettel a katonák motivációira, társadalmi körülményeikre és a polgárháborúnak az életükre gyakorolt hatására. A könyv a személyes beszámolók és a történelmi elemzések jól megalapozott vizsgálatát mutatja be, így jelentős hozzájárulás a polgárháborús irodalomhoz.
Előnyök:⬤ Jól megírt és alaposan kutatott
⬤ friss betekintést nyújt a katonák motivációiba és tapasztalataiba
⬤ értékes történelmi elemzés
⬤ személyes beszámolókat és családi nézőpontokat is tartalmaz
⬤ kötelező olvasmány a polgárháború szerelmeseinek
⬤ erős társadalomtörténeti fókuszú.
⬤ A kis terjedelmű szöveg nehezen olvasható
⬤ a térképek és a konkrét harctéri helyszínekkel kapcsolatos részletek elégtelenek
⬤ nem biztos, hogy a hagyományos csatatörténeteket kereső olvasóknak tetszeni fog.
(16 olvasói vélemény alapján)
Hood's Texas Brigade: The Soldiers and Families of the Confederacy's Most Celebrated Unit
A polgárháború mindkét oldalán harcoló egyik leghatékonyabb egység, az Észak-Virginiai Hadsereg texasi dandárja Robert E. Lee alatt szolgált az 1862-es hétnapos csatáktól az 1865-ös appomattoxi kapitulációig. A Hood's Texas Brigade című könyvében Susannah J. Ural egy nem hagyományos egységtörténetet mutat be, amely nyomon követi e katonák és családjaik tapasztalatait, hogy felmérje a háború rájuk gyakorolt hatását, és megértse szerepüket a fehér Dél függetlenségi harcában.
Ural szerint a texasi dandár rendkívüli sikeréhez több tényező is hozzájárult: az egység erős konföderációs önazonossága; az altisztek és az embereik közötti kölcsönös tisztelet; az állandó törekvés arra, hogy ne csak mint texasiak, hanem mint Robert E. Lee hadseregének legjobb katonái tartsák fenn hírnevüket; és az a tény, hogy családjaik egyeztek a férfiak harcra és győzelemre való elszántságával. A közel 600 dandártag leveleit, naplóit, emlékiratait, újsághíreket, hivatalos jelentéseket és katonai feljegyzéseket felhasználva Ural azt állítja, hogy a Texasi Dandár átlagos önkéntese szokatlanul erős elkötelezettséggel rendelkezett a déli függetlenség iránt: míg a legtöbb texasi és arkániai nyugaton vagy a Mississippin túli nyugaton harcolt, a Texasi Dandár tagjai olyan egységhez jelentkeztek, amely több mint ezer mérföldre költöztette őket otthonuktól, mert úgy gondolták, hogy a legnagyobb befolyást a háború kimenetelére azáltal gyakorolhatják, ha a konföderáció fővárosának közelében, Richmondban harcolnak. Ezek az önkéntesek büszkék voltak arra is, hogy a rabszolgatartó osztályhoz tartoznak, vagy ahhoz kötődnek, és remélték, hogy ez biztosítja majd az anyagi jövőjüket. Miközben a háború utolsó éveiben a dezertálás és a megtört morál miatt a konföderációsok sorai csökkentek, ez a jobb életbe vetett hit - bár a rabszolgamunkával felépített élet - a texasi dandárt jobban megőrizte, mint más egységeket.
A Hood's Texas Brigade megkérdőjelezi a katonák motivációjáról, az önkéntességről és a dezertálásról, a hazai front moráljáról és a veteránok háború utáni alkalmazkodásáról szóló kulcsfontosságú történelmi érveket. Bensőséges képet nyújt a háború egyik leghatékonyabb dandárjáról, és új megvilágításba helyezi azokat az indokokat, amelyek a konföderációs katonákat az Egyesült Államok történelmének leghalálosabb konfliktusa során végig harcban tartották.
