A harmóniák tudománya a klasszikus Görögországban

Olvasói vélemények

A könyv az ókori matematika, a zeneelmélet és a természetfilozófia közötti összefüggéseket tárja fel, különös tekintettel a harmóniára, mint a tudománytörténet egyik fontos, de alulértékelt területére. Átfogó és eredeti szintézisét adja az ókori görög tudásnak, és e területek alapvető problémáival foglalkozik.

Értékes meglátásokat nyújt a matematika és a filozófia történészei számára, alaposan feltárja a harmóniát és annak más tudományágakkal való kapcsolatait, új perspektívákat mutat be az ókori gondolkodásról, és várhatóan a terület klasszikusává válik.

Hiányoznak az alapvető zenei fogalmak formális definíciói és magyarázatai, ami kihívás elé állíthatja a zeneelméletben járatlan olvasókat, és előnyére válhatna e fogalmak strukturáltabb megközelítése, hogy a nem szakemberek számára is gazdagítsa a megértést.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Science of Harmonics in Classical Greece

Könyv tartalma:

A harmóniák ősi tudománya a zenei dallamok alapját képező hangok elrendezését és az ezeket irányító elveket vizsgálja.

Ez volt a görög zeneelmélet legfontosabb ága, amelyet a filozófusok, matematikusok és csillagászok mellett a zenei szakemberek is tanulmányoztak. Ez a 2007-es könyv a fejlődését vizsgálja abban az időszakban, amikor központi eszméi és rivális iskolái kialakultak, megalapozva a későbbi ókor, a középkor és a reneszánsz spekulációit.

Különösen az elméletalkotók módszereire és céljaira, valamint azokra a vitákra összpontosít, amelyeket a témához való különböző megközelítéseik váltottak ki. Arra is törekszik, hogy a tudományágat a korszak tágabb kulturális környezetében helyezze el, és - néha meglepő eredményekkel - megvizsgálja, hogy az elméletírók munkája milyen módon támaszkodik a filozófusok és más értelmiségiek munkájára, és bizonyos esetekben hogyan befolyásolja azt.