A házvezetőnő és a professzor

Olvasói vélemények

Yoko Ogawa A házvezetőnő és a professzor című regénye az emlékezet, a család és a matematika megható feltárása egy névtelen házvezetőnő, egy 80 perces memóriával rendelkező briliáns matematikus és kisfia összefonódó életén keresztül. A regény gyönyörűen ábrázolja a szereplők között kialakuló kényes kötelékeket, ahogyan egyedi kihívásaik és a matematika iránti közös érdeklődésük között eligazodnak, végül pedig a szerelem, a veszteség és a család fogalmának témáit mutatja be.

A könyv elegáns prózával és gazdag jellemfejlődéssel rendelkezik, érzékenyen és mélyen ábrázolva az összetett emberi érzelmeket és kapcsolatokat. Az olvasók nagyra értékelik a matematikai fogalmak zökkenőmentes integrálását az elbeszélésbe, ami gazdagítja az érzelmi élményt, és betekintést nyújt a matematika szépségébe. A fordítást jól sikerültnek jegyzik, ami fokozza az olvasás élményét. Összességében számos kritika kiemeli a történet melegségét, szívét és megragadó szépségét.

Néhány olvasó kiábrándítónak találta a mellékszereplők és a melléktörténetek mélységének hiányát, míg az elbeszélés egyszerűsége hiányosnak tűnhet azok számára, akik összetettebb cselekményt keresnek. Néhány kritika megemlíti az elektronikus változat szerkesztési hibáival kapcsolatos problémákat, amelyek rontottak az élményen. Emellett egyesek azt is tanácsolták, hogy a matematika iránt nem érdeklődő olvasók nehezen kapcsolódhatnak a történet bizonyos elemeihez.

(641 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Housekeeper and the Professor

Könyv tartalma:

Yoko Ogawa A házvezetőnő és a professzor című regénye varázslatos történet arról, hogy mit jelent a jelenben élni, és milyen különös egyenletekkel lehet családot alapítani.

Egy briliáns matematikaprofesszor, akinek különös problémája van - egy traumás fejsérülés óta mindössze nyolcvan perc rövid távú memóriával él.

A nő egy éles eszű fiatal házvezetőnő - egy tízéves fiúval -, akit azért alkalmaznak, hogy gondoskodjon a professzorról.

És minden reggel, amikor a Professzor és a Házvezetőnő újból megismerkednek egymással, különös és gyönyörű kapcsolat bontakozik ki közöttük. Bár az emlékeket nem tudja sokáig megtartani (az agya olyan, mint egy szalag, amely nyolcvan percenként elkezdi törölni magát), a Professzor elméjében még mindig élnek a múlt elegáns egyenletei. És a számok, a maguk artikulált rendjében, egy védelmet nyújtó és költői világot tárnak fel mind a Házvezetőnő, mind a kisfia előtt. A professzor képes összefüggéseket felfedezni a legegyszerűbb mennyiségek - például a házvezetőnő cipőmérete - és a világegyetem között, egyre közelebb és mélyebbre vonva életüket egymáshoz, még akkor is, amikor az emlékezete elillan.