Értékelés:
Christopher Booker könyve azt az elméletet vizsgálja, amely szerint minden történet hét alapvető cselekménytípusba sorolható, és a jungi pszichológia alapján igyekszik megmagyarázni a történetmesélés szerkezetét. Bár sok recenzens dicséri a könyvet a meglátásaiért és mélységéért, különösen az első felében, jelentős hátrányként említik a túlzott hosszúságot és az ismétlődő jelleget is.
Előnyök:⬤ Átfogó betekintés a történetmesélés és a mitológiai struktúrákba.
⬤ Az irodalmi archetípusok részletes elemzése és alkalmazásuk a különböző műfajokban.
⬤ Író és olvasó számára egyaránt lebilincselő, mivel eszközöket és kereteket nyújt az elbeszélői szerkezet megértéséhez.
⬤ Világos és átgondolt írás, amely az összetett gondolatokat is hozzáférhetővé teszi.
⬤ Értékes tanárok, írók és az irodalomelmélet iránt érdeklődők számára.
⬤ A könyv túlságosan hosszú (több mint 700 oldal), ami az olvasó kifáradásához vezethet.
⬤ Ismétlődő tartalom és redundancia, különösen az azonos fogalmak magyarázatában.
⬤ Egyesek úgy találják, hogy a későbbi részek elveszítik a fókuszt és kevésbé tekintélyesek.
⬤ Sűrű formátumban íródott, ami egyes olvasók számára kihívást jelenthet.
(180 olvasói vélemény alapján)
The Seven Basic Plots: Why We Tell Stories
Ez a figyelemre méltó és monumentális könyv végre átfogó választ ad arra az évszázados rejtélyre, hogy vajon csak kevés „alaptörténet” létezik-e a világon. Példák sokaságát felhasználva - az ősi mítoszoktól és népmeséktől kezdve a nagy irodalmi alkotásokon és regényeken át a mai népszerű filmekig és televíziós szappanoperákig - megmutatja, hogy hét archetipikus téma van, amelyek minden történetmesélésben visszatérnek.
Ez azonban csak a bevezetője annak a vizsgálatnak, hogy hogyan és miért vagyunk „programozva” arra, hogy a történeteket ilyen módon képzeljük el, és hogyan kapcsolódnak ezek az emberi pszichológia legbensőbb mintáihoz. A példák széles skálájára támaszkodva - Prousttól a detektívtörténetekig, Sade márkitól E. T.-ig - Christopher Booker végigvezet minket a történetmesélés természetének az elmúlt 200 évben bekövetkezett rendkívüli változásain, és azon, hogy miért „vesztette el a fonalat” oly sok történet, elveszítve a kapcsolatot a mögöttes archetipikus céljával.
Booker elemzi, hogy az evolúció miért tette szükségessé számunkra a történetmesélést, és bemutatja, hogy a történetmesélés egyedülállóan árulkodó tükröt tart az emberiség pszichológiai fejlődéséhez az elmúlt 5000 év során. Ez a korszakalkotó könyv teljesen új módon tárja fel előttünk a történetmesélés valódi szerepét az életünkben, és még évekig beszédtéma lesz.
