A hetedik pecsét

Olvasói vélemények

A könyv megpróbálja megvitatni Ingmar Bergman „A hetedik pecsét” című filmjét, de nagyrészt nem nyújt alapos vagy mélyreható elemzést, ehelyett személyes anekdotákra és a szerző tapasztalataira összpontosít. A kritikusok szerint a könyv kiábrándító, mert nem elég mély és nem releváns a filmhez.

A könyv jól megírt, és tartalmaz néhány érdekes információmorzsát; az utolsó fejezet káprázatos kritikai meglátásokkal szolgál.

A könyv azonban nagyrészt figyelmen kívül hagyja A hetedik pecsét tényleges tartalmát és témáit, inkább személyes emlékekkel van tele, mint célzott elemzéssel, és nem foglalkozik mélyen Bergman munkásságával, így elszalasztott lehetőség a film komoly feltárására.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Seventh Seal

Könyv tartalma:

A hetedik pecsét Bergman talán legismertebb alkotása, és az a film, amelyen a legvilágosabban érződik a rendező összetéveszthetetlen kézjegye. A nyitójelenet adja meg az alaphangot: köves tengerpart ólmos égbolt alatt, a lovag egyedül a gondolataival, majd a fekete ruhás Halál közeledése, akit a lovag sakkjátszmára hív.

Bergman középkori allegóriája a hitről és a kétségről a boszorkányégetés és a pestis borzalmaival sötétlik. Ám a béke és az öröm fényes villanásai is átsütnek rajta, amit egy ártatlan színészcsalád által a lovagnak felajánlott tej és vadszamóca szimbolizál.

Melvyn Bragg lenyűgöző méltatásában leírja, hogyan találkozott először diákként ezzel a rendkívüli filmmel, és hogyan tárult fel előtte egy másik mozi, amely egészen más, mint az a Hollywood, amelyen felnőtt. Elmeséli későbbi találkozását magával Bergmannal is, és azt, hogy a rendező erőteljes személyiségének nyomai mindenütt ott vannak ebben a felkavaró és inspiráló remekműben.