A híd

Olvasói vélemények

Marin Sorescu utolsó verseskötete a májbetegséggel való küzdelem utolsó napjainak megrendítő elmélkedéseit örökíti meg. A versekben sötét humor, életigenlés és a szenvedés és a halandóság mélységes meglátásai keverednek. Miközben a gyűjtemény Sorescu eredeti stílusát mutatja be, egyúttal figyelemre méltó hangnemváltást is tükröz, hangsúlyozva a halállal való szembenézés súlyosságát. Adam J. Sorkin és Lidia Vianu fordításait dicséret illeti, mivel azok a képi világosságot és erőt közvetítik.

A gyűjteményt a megrendítő elmélkedések és a versek mély érzelmi visszhangja miatt jegyzik. Sorescu egyedi hangja ötvözi a humort az életről és a halálról szóló mély megfigyelésekkel. A fordításokat nagyra értékelik a tisztaságuk és a Sorescu képi világának lényegét megőrző képességük miatt. A korábbi műveit ismerő olvasók fokozott megbecsülést találhatnak ebben a gyűjteményben, amely a halandósággal szemben is megmutatja kreativitását.

A versek komor jellege és a halálra való összpontosítás nem biztos, hogy a Sorescu munkásságát nem ismerő új olvasók számára a legjobb bevezetés. Néhány olvasónak talán nehéz lesz összeegyeztetni a korábbi, szatirikusabb hangvételű műveihez képest bekövetkezett erőteljes hangnemváltást. A személyes és fájdalmas téma kevésbé vonzóvá teheti a kötetet azok számára, akik könnyedebb költészetet keresnek.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Bridge

Könyv tartalma:

A Híd Marin Sorescu búcsúja az élettől: a betegágyából öt héten át a halálra várva írt, ironikusan furcsa versek könyve, amely nemcsak az emberi halandóságról és fájdalomról, hanem az ellenállásról és a kreatív átalakulásról is tanúskodik. A híd nem hasonlít egyetlen más verseskönyvre sem: olyan, mint egy középkori haláltánc, de komor mozgású, lélegzetvisszafojtva elmondott, fájdalmasan komikus versek felvonulása.

Marin Sorescu vidáman melankolikus komikus zseni volt, a román irodalom egyik legeredetibb hangja. Pajkos versei és szatirikus színdarabjai nagy népszerűséget szereztek neki a kommunizmus idején. Bár szellemes, ironikus példabeszédei nem voltak közvetlenül rendszerkritikusak, a kettős beszéd kultúrájához szokott románok más jelentéseket tudtak kiolvasni az emberi állapot játékos gúnyolódásából. Később azonban - mint egyik abszurd drámájának szerencsétlen szereplője - a paraszti származású népi költőt kulturális miniszterré tették.

A Corneliu M Popescu-díj nyertese az európai költészetért fordításban