Olvasói vélemények
Összegzés:Spencer Reece versgyűjteményét nagyra értékelik érzelmi mélysége és az emberi tapasztalatokhoz való kötődése miatt. Az olvasók nagyra értékelik a versek szépségét és visszhangját, amelyek egyszerre erőteljesnek és finomnak tűnnek az élet és az interakciók megfigyeléseiben. Számos kritikus kiemeli Reece nyelvének és stílusának hatékonyságát, megjegyezve, hogy képes erős érzéseket és képeket kelteni.
Előnyök:A költészetet világosnak, rezonánsnak és mélynek írják le, gyakran mély emberi érzelmeket és kapcsolatokat ragad meg. Az olvasók szerint Reece stílusa gyönyörű és metaforákban gazdag, és átélhető karaktereket és pillanatokat teremt. A gyűjteményt nagyra értékelik, mert képes önvizsgálatot és a világra való odafigyelést kiváltani. A kritikusok elismerően nyilatkoznak a versek által közvetített utazásról és Reece egyedi hallásáról a hiteles párbeszédek terén. Összességében egyetértés van abban, hogy a gyűjtemény kitűnő és hatásos.
Hátrányok:Néhány kritika megemlíti, hogy egyes versek túlzottan T. S. Eliot hatása alatt állnak. Az irigységnek is hangot adnak egyes olvasók, akik úgy érzik, hogy ők soha nem tudnának ilyen költői kifejezőerőre szert tenni. A költészet érzelmi súlya talán nem minden olvasó számára rezonál, de konkrét negatív megjegyzések ritkán fordulnak elő.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Clerk's Tale
Könyv tartalma:
A The New Yorker egy nemrégiben megjelent dupla szépirodalmi számában a teljes hátsó oldalt egyetlen versnek, Spencer Reece "The Clerk's Tale" című versének szentelte. A költő, aki ilyen szokatlan figyelmet keltett, meglepő háttérrel rendelkezik: sok éven át a Brooks Brothersnél dolgozott, ami különös árnyalatot kölcsönöz gyűjteménye címének.
A The Clerk's Tale nemcsak Chaucer előtt tiszteleg, hanem a bevásárlóközpontban dolgozó eladói testvériség előtt is, ahol "a fény világos és mesterséges, / de nem különbözik attól, amit egy gótikus katedrálisban találunk". A The Clerk's Tale ötven verse kitűnően visszafogott, az állandóság utáni vágyakozással átitatott, a Brooks Brothers két eladójának kvázi szerzetesi életétől kezdve a miami alkonyat megrendítően elhúzódó fényén át a földrajz súlyáig egy üres minnesotai farmon. Gluck úgy írja le őket, hogy "olyan hatásuk van, amilyet még soha nem láttam, félig koktélparti, félig szenvedélyjáték...
Nem várjuk el a virtuozitást, mint a lélekemelés külső formáját, és nem is társítjuk a nagylelkűséget és az emberséget az eszközök ilyen kifinomultságával, ilyen csiszolt intelligenciával... Sok élet ment bele ennek a művészetnek az elkészítésébe, sok türelmes mesterség.".
