Olvasói vélemények
Összegzés:Spencer Reece „The Clerk's Tale” című könyvét érzelmi mélysége, tisztasága és az emberi tapasztalatok megható megfigyelései miatt sokan dicsérik. Az olvasók erős kapcsolatot találnak a költészettel, és értékelik, hogy képes az emberi állapottal kapcsolatos emlékeket és érzéseket felidézni. Reece egyedi hangját és a karakterek és igazságok ábrázolásának képességét a kritikák mindvégig kiemelik, és sokan megjegyzik írásának szépségét és kifinomultságát. Néhány olvasó azonban megemlíti, hogy munkásságának bizonyos aspektusait túlságosan erősen befolyásolják olyan ismert költők, mint T. S. Eliot.
Előnyök:Érzelmi mélység, tisztaság és rezonancia. Magával ragadó költészet, amely személyes kapcsolatokat és emlékeket idéz. Gyönyörűen kidolgozott, a metafora és a forma hatékony használatával. Mélyreható megfigyeléseket tesz az életről és az emberi kapcsolatokról. Egyedülálló képesség a szereplők belső életének megragadására. Rendkívül magával ragadó és megható.
Hátrányok:Néhány pillanatban úgy érezhetjük, hogy T. S. Eliotnak köszönheti, ami néhány olvasó számára levonhatja Reece eredetiségét.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Clerk's Tale
Könyv tartalma:
A The New Yorker egy nemrégiben megjelent dupla szépirodalmi számában a teljes hátsó oldalt egyetlen versnek, Spencer Reece "The Clerk's Tale" című versének szentelte. A költő, aki ilyen szokatlan figyelmet keltett, meglepő háttérrel rendelkezik: sok éven át a Brooks Brothersnél dolgozott, ami különös árnyalatot kölcsönöz gyűjteménye címének.
A The Clerk's Tale nemcsak Chaucer előtt tiszteleg, hanem a bevásárlóközpontban dolgozó eladói testvériség előtt is, ahol "a fény világos és mesterséges, / de nem különbözik attól, amit egy gótikus katedrálisban találunk". A The Clerk's Tale ötven verse kitűnően visszafogott, az állandóság utáni vágyakozással átitatott, a Brooks Brothers két eladójának kvázi szerzetesi életétől kezdve a miami alkonyat megrendítően elhúzódó fényén át a földrajz súlyáig egy üres minnesotai farmon. Gluck úgy írja le őket, hogy "olyan hatásuk van, amilyet még soha nem láttam, félig koktélparti, félig szenvedélyjáték...
Nem várjuk el a virtuozitást, mint a lélekemelés külső formáját, és nem is társítjuk a nagylelkűséget és az emberséget az eszközök ilyen kifinomultságával, ilyen csiszolt intelligenciával... Sok élet ment bele ennek a művészetnek az elkészítésébe, sok türelmes mesterség.".
