A holtak munkája: A halotti maradványok kultúrtörténete

Olvasói vélemények

Thomas W. Laqueur „A halottak munkája” című könyve vegyes kritikákat kapott. Sok olvasó értékeli tudományos mélységét és szép prózáját, és elgondolkodtatónak találja a halottakkal való kapcsolatunk vizsgálatát. Mások azonban kritizálják szószátyárságát és a szélesebb kulturális perspektívák hiányát, és egyesek csalódottak, mert a nyugati hagyományokra összpontosít, és nem foglalkozik megfelelően más gyakorlatokkal.

⬤ Jól kutatott és tudományos munka.
⬤ Gyönyörű próza, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ Lenyűgöző tartalom, amely megkérdőjelezi a temetőkről és a halottakról alkotott képünket.
⬤ A Laura Shannon-díjjal elismert mű a történelmi kontextusokon átívelő, éleslátó vizsgálatáért.
⬤ A temetkezési szokások és a halottak kulturális jelentőségének részletes feltárása.

⬤ Szöveges és túlságosan részletes, egyesek szerint lehetne rövidebb és koncentráltabb is.
⬤ Korlátozott terjedelem, elsősorban a nyugati gyakorlatokkal foglalkozik, a globális hagyományok feltárása nélkül.
⬤ Néhány olvasó unalmasnak találta a tartalmat és pedánsnak az írásmódot.
⬤ Bizonyos demográfiai szempontok (például a csecsemőtemetések) kimaradtak a szövegből.
⬤ Vegyes tapasztalatok a könyv leírása által támasztott elvárásokkal kapcsolatban.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Work of the Dead: A Cultural History of Mortal Remains

Könyv tartalma:

A halotti maradványokkal való törődésünk értelme - az ókortól a huszadik századig

A görög filozófus, Diogenész azt mondta, hogy ha meghal, a testét a városfalakon át kell dobni, hogy a vadállatok dögevők legyenek. Miért érdekelné őt vagy bárki mást, hogy mi lesz a holttestével? Thomas Laqueur elismert kultúrtörténész A halottak munkája című könyvében azt vizsgálja, hogy az emberiség miért utasította el általánosan Diogenész érvelését. Egyetlen kultúra sem volt közömbös a halotti maradványok iránt. Még állítólagosan kiábrándult tudományos korunkban is számít a holttest - az egyének, a közösségek és a nemzetek számára. A figyelemre méltóan ambiciózus történelem, A halottak munkája lenyűgöző és részletgazdag beszámolót nyújt arról, hogyan és miért gondoskodtak az élők a halottakról az ókortól a huszadik századig.

A könyv a források széles skálájára támaszkodik - a temetkezési régészettől kezdve az orvosi traktátusokon, leveleken, dalokon, verseken és regényeken át a festészetig és a tájképekig -, hogy visszanyerje azt a munkát, amelyet a halottak végeznek az élőkért: olyan emberi közösségeket hoz létre, amelyek összekötik a múltat és a jövőt. Laqueur bemutatja, hogyan vált a templomkert a középkorban a halottak meghatározó nyughelyévé, és miért szorította ki nagyrészt a temető az újkorban. Nyomon követi, hogy a tizenkilencedik század óta hogyan és miért gyűjtjük a halottak nevét nagy listákra és emlékművekre, és miért vált olyan zavaróvá a név nélküli temetés. Végül pedig elmeséli, hogy a modern hamvasztás, amely a halál történelmétől való megfosztásának fantáziájaként indult, végül hogyan bukott meg - és hogy még a holokauszt áldozatainak hamvait is hogyan őrizte meg a kultúra.

Ez a kultúrtörténeti szempontból mérföldkőnek számító mű lenyűgöző krónikája annak, hogyan formáljuk a halottakat, és hogyan formálódnak általuk.

-- „Library Journal”.