A homályos ürességben: Samuel Beckett kései trilógiája: Társaság, Ill Seen Ill Said és Worstward Ho

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

In the Dim Void: Samuel Beckett's Late Trilogy: Company, Ill Seen Ill Said and Worstward Ho

Könyv tartalma:

A HOMÁLYOS ÜRESSÉGBEN: SAMUEL BECKETT.

Ez a könyv Samuel Beckett 1980-83-as rövid szövegtrilógiáját, a Company, az Ill Seen Ill Said és a Wortstward Ho, más néven a Company vagy Nohow-trilógiát veszi górcső alá. Ezek sűrű, összetett, utalásos, rendkívül lírai és érzelmes darabok, amelyek Beckett számos kulcsfontosságú filozófiáját és írói megközelítését tartalmazzák.

A kötet Beckettről és darabjairól készült fényképeket és bibliográfiát tartalmaz.

RÉSZLET AZ ELSŐ FEJEZETBŐL.

A Társulat érzelmi magja a nosztalgikus vágyakozás, amely azokban a vignettákban vagy emlékekben nyilvánul meg, amelyek egyesek szerint Beckett saját életével állnak összefüggésben, így a Társulat a Beckett-kánonban a legközelebb áll az önéletrajzhoz. A Társulat számos szakasza bizonyára az önéletrajz szagát árasztja, de ezek Samuel Beckett különböző hangjai által közvetített, szerkesztett, formált, tömörített és átalakított emlékek. A Társulatban ugyanis egy narrátort, egy hangot, egy emlékező ént találunk, valójában a tudat és az öntudat különböző szintjeinek összetett hierarchiáját. Egyes részek Beckett leglíraibb, mondhatnánk, legönfeledtebb lírai mivoltát mutatják, hiszen a líraiságot alighogy felidézik, máris eltiporják. A díszes írást Beckett irtózik, mégis tud olyan költői lenni az eksztatikus értelemben, mint bármely más költő. Íme egy erőteljes szekvencia a Társulatból:

A fény akkor ott volt. A hátadon a sötétben a fény ott volt akkor. Napfénytelen, felhőtlen fényesség. Hajnalban elszöksz, és felmászol a hegyoldalban lévő rejtekhelyedre. Egy zugba a gorse-ban. Keletre, a tengeren túl a magas hegy halvány alakja. Hetven mérföldre a Longman szerint. Életedben harmadszor vagy negyedszer... Az első alkalommal, amikor elmondtad nekik, kigúnyoltak. Csak rögöket láttál. Így most a szívedben hallottad a többivel együtt. Hazaérve alkonyatkor vacsora nélkül az ágyba. Fekszel a sötétben, és újra abban a fényben vagy. Fészkedből a gorse fészkéből a szemed a vízen át, amíg fáj. Becsukod őket, míg százig számolsz. Aztán kinyitod és újra erőlködsz. Újra és újra. Míg végül ott van. Palesztin kék a halvány égbolton. Fekszel a sötétben, és újra abban a fényben vagy. Elalszol abban a napfénytelen, felhőtlen fényben. Aludj reggelig. (20)

Ez az emléksorozat egyfajta eksztázis. Talán egyfajta hétköznapi extázis, de még Beckett szigorú nyelvi kontrollja és hiperrealista életszemlélete sem tudja elrejteni az örömöt ebben a részletben. Mert Beckett művészetében van öröm, bár mindig, mint Thomas Hardy regényeiben, nagyon rövid öröm, amelyet hamarosan elnyomnak mindenféle más gondok.