A homályos ürességben: Samuel Beckett kései trilógiája: Társulat, Ill See Ill Said és Worstward Ho: nagynyomtatású kiadás

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

In the Dim Void: Samuel Beckett's Late Trilogy: Company, Ill See Ill Said and Worstward Ho: Large Print Edition

Könyv tartalma:

A HOMÁLYOS ÜRESSÉGBEN: SAMUEL BECKETT KÉSEI TRILÓGIÁJA: COMPANY, ILL SEEN ILL SAID ÉS WORSTWARD HO.

LARGE PRINT EDITION

Szerző: GREGORY JOHNS.

Ez a könyv Samuel Beckett 1980-83-as rövid szövegtrilógiáját, a Company, Ill Seen Ill Said és a Wortstward Ho, más néven a Company vagy Nohow-trilógia című, nem sokkal Beckett 1988-ban bekövetkezett halála előtt megjelent trilógiát veszi számba. Ezek sűrű, összetett, utalásos, rendkívül lírai és érzelmes darabok, amelyek Beckett számos kulcsfontosságú filozófiáját és írói megközelítését tartalmazzák.

A kötet Samuel Beckettről és darabjairól készült fényképeket és bibliográfiát tartalmaz.

ÁTDOLGOZOTT ÉS FRISSÍTETT KIADÁS. Ez az új kiadás teljesen átdolgozott.

Nagyméretű nyomtatott kiadás - 18 pontos betűtípussal.

Keménykötésben is kapható.

Www.crmoon.com.

KIVONAT AZ ELSŐ FEJEZETBŐL.

A Társulatérzelmi magja egy nosztalgikus vágyakozás, amely azokban a vignettákban vagy emlékekben nyilvánul meg, amelyek egyesek szerint Beckett saját életével állnak összefüggésben, így a Társulat-ban van a legtöbb önéletrajz Beckett kánonjában. A Társulat-ban számos résznek bizonyára van önéletrajzi jellege, de ezek Samuel Beckett különböző hangjai által közvetített, szerkesztett, formált, tömörített és átalakított emlékek. A Társulat-ban ugyanis egy narrátort, egy hangot, egy emlékező ént találunk, valójában a tudat és az öntudat különböző szintjeinek összetett hierarchiáját. Egyes részek Beckett leglíraibb, mondhatnánk, legönkényesebb líraiságát mutatják, hiszen a líraiságot alighogy felidézik, máris eltiporják. A díszes írást Beckett irtózik, mégis tud olyan költői lenni az eksztatikus értelemben, mint bármely más költő. Íme egy erőteljes szekvencia a Társulatból:

A fény akkor ott volt. A hátadon a sötétben a fény ott volt akkor. Napfénytelen, felhőtlen fényesség. Hajnalban elszöksz, és felmászol a hegyoldalban lévő rejtekhelyedre. Egy zugba a gorse-ban. Keletre, a tengeren túl a magas hegy halvány alakja. Hetven mérföldre a Longman szerint. Életedben harmadszor vagy negyedszer... Az első alkalommal, amikor elmondtad nekik, kigúnyoltak. Csak rögöket láttál. Így most a szívedben hallottad a többivel együtt. Hazaérve alkonyatkor vacsora nélkül az ágyba. Fekszel a sötétben, és újra abban a fényben vagy. Fészkedből a gorse fészkéből a szemed a vízen át, amíg fáj. Becsukod őket, míg százig számolsz. Aztán kinyitod és újra erőlködsz. Újra és újra. Míg végül ott van. Palesztin kék a halvány égbolton. Fekszel a sötétben, és újra abban a fényben vagy. Elalszol abban a napfénytelen, felhőtlen fényben. Aludj reggelig. (20)

Ez az emléksorozat egyfajta eksztázis. Talán egyfajta hétköznapi extázis, de még Beckett szigorú nyelvi kontrollja és hiperrealista életszemlélete sem tudja elrejteni az örömöt ebben a részletben. Mert Beckett művészetében van öröm, bár mindig, mint Thomas Hardy regényeiben, nagyon rövid öröm, amelyet hamarosan elnyomnak mindenféle más gondok.