A hősökről, a hősimádatról és a hősiességről a történelemben

Olvasói vélemények

A kritikák dicsérik Carlyle-nak a hősiesség fogalmával és az egyének történelemformáló szerepével kapcsolatos meglátásait, valamint kiemelik a romantikára gyakorolt hatását és a materializmus kritikáját. Számos recenzens azonban elégedetlenségét fejezi ki a rendelkezésre álló kiadásokkal kapcsolatban, olyan problémákat említve, mint a rossz nyomtatási minőség, a kis betűméret és a lényeges kiadási adatok hiánya.

⬤ Mélyreható betekintést nyújt a hősiességbe és az egyéni történelemre gyakorolt hatásba
⬤ egyedi nézőpontok a materializmus vs. transzcendentalizmus témakörében
⬤ megőrzi eredeti nyelvezetét és retorikai stílusát
⬤ maradandó aktualitású klasszikusnak számít.

⬤ Sok kiadásban vannak problémák, mint például a kis betűméret és a rossz olvashatóság
⬤ egyes állítások szerint a változatok hibásan fordítottak vagy rosszul formázottak
⬤ hiányoznak a lényeges publikációs információk
⬤ nem alkalmas tudományos munkára.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

On Heroes, Hero-Worship and the Heroic in History

Könyv tartalma:

A viktoriánus korszak legnagyobb és legmaradandóbb prófétája, Thomas Carlyle előre látta, hogy a hősiesség milyen fontos szerepet játszik egy nemzet ambícióinak és jellemének meghatározásában. Az először 1841-ben megjelent, A hősökről, a hősimádatról és a hősiességről a történelemben című műve olyan alapot teremtett a történeti tanulmányok számára, amely a sport, a fotózások és a kábeltelevíziós hírek korában sem veszített jelentőségéből.

A könyv már az első oldalain felismeri a hősiesség és a mítosz közötti szoros kapcsolatot. Az északi istenek urának, Odinnak a legendáival kezdve Carlyle leírja a hősiesség főbb formáit: istenben, költőben, harcosban, papban, prófétában és királyban. A nagy emberek nagy műveire helyezett hangsúlyát a viktoriánus előfeltevések korlátozták.

A nőket ritkán említi, és kevés figyelmet szentel az együttműködés eredményeinek. Carlyle azonban a legjobb módon törte át ezeket a korlátokat, amit csak tudott: azt állította, hogy az embereknek van választási lehetőségük, és tisztázta, hogy a hősiesség milyen szerepet játszik az irányításban és az inspirációban.