Múlt és jelen

Olvasói vélemények

Carlyle Múlt és jelen című műve az 1840-es évek Angliájának társadalmi, gazdasági és politikai viszonyairól szóló elgondolkodtató kritika, amely ma is aktuális. A könyv sűrű stílusa és némi hozzáférhetőségi hiányossága ellenére is erőteljes prózát ötvöz jelentős erkölcsi üzenettel.

⬤ Erőteljes és elgondolkodtató tartalom, amely kortárs és történelmi kérdéseket egyaránt kritizál.
⬤ A próza szellemes és éleslátó fordulatokat tartalmaz.
⬤ A CreateSpace-kiadás vizuálisan vonzó, áttekinthető elrendezéssel.
⬤ Könnyebben hozzáférhető, mint Carlyle másik fő műve, a „Sartor Resartus”.

⬤ Carlyle írói stílusa sűrű, furcsa és néha hosszadalmas, ami egyes olvasók számára kihívást jelent.
⬤ Az 1909-es kiadvány fizikai minőségét kritika éri, mivel inkább egy túlméretezett magazinra hasonlít, kis betűkkel.
⬤ Egyes olvasók szerint a gondolatok ismétlődnek és nem meggyőzően árnyaltak, a szerző hangneme pedig intoleránsnak tűnhet.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Past and Present

Könyv tartalma:

Thomas Carlyle Múlt és jelen (1843) című műve prófétai figyelmeztetés volt a viktoriánus korszak közepi Nagy-Britannia közelgő katasztrófájára, amelyet a szerző "csodálatos mennydörgés hangján, a világ közepéből" hangzott el. Carlyle társadalomkritikájának hatása azonnali és mélyreható volt, és a huszadik században és azon túl is meghatározta az "Anglia állapota" kérdéséről folytatott vitákat, valamint a jóléti állam erkölcsi alapjául szolgált. Az ipari civilizációval szembeni könyörtelenül kíméletlen és megvilágosító kritikája széles körű reakciókat váltott ki Angliában, Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. Matthew Arnold, John Stuart Mill, William Morris, John Henry Newman és John Ruskin, valamint Henry David Thoreau, Ralph Waldo Emerson és Walt Whitman írásai telítve voltak olyan képekkel és gondolatokkal, amelyek közvetlenül a könyvnek köszönhetők.

A Múlt és Jelen a regényírók és költők számára is maradandó látomást nyújtott arról a mindenütt jelenlévő rothadásról, amely a "laissez-faire" Anglia szívében rejlik. Carlyle egyedülálló elemzésének visszahatásai olyan művek irodalmi formáján és tematikus tartalmán láthatók, mint Charles Dickens Karácsonyi ének (1843), Dombey és fia (1848), Bleak House (1852-53) és Hard Times (1854).

Benjamin Disraeli Sybil (1845)

Elizabeth Gaskell Mary Barton (1848) és Észak és Dél (1855)

Charles Kingsley Alton Locke (1850). Olyan költők, mint Alfred Tennyson a Maud (1855), Elizabeth Barrett Browning az Aurora Leigh (1856) és Arthur Hugh Clough a The Latest Decalogue (1862) című művében olyan szókincset építettek, amelyet átitatott Carlyle polémiájának felháborodása és felháborodása. Ford Madox Brown festőművész a Work (1852-65) című festményében megkísérelte, hogy vizuálisan is tanúságot tegyen azokról a mély társadalmi szakadásokról, amelyeket Carlyle a Past and Present című művében feltárt, és hogy tisztelegjen a "bölcs" előtt, aki "formálta.

Mintát.".