Értékelés:
Rajan Menon könyve, „A humanitárius beavatkozás önhittsége” kritikával illeti az amerikai külpolitika, különösen a liberális államok humanitárius beavatkozásainak ideológiai indoklását. Menon az ilyen beavatkozások hatékonysága és őszintesége ellen érvel, rámutatva a mögöttük álló, gyakran öncélú indítékokra. Hangsúlyozza, hogy az ilyen beavatkozások milyen negatív következményekkel járhatnak azokra az emberekre nézve, akiknek segíteni kívánnak, és a nemzetközi kapcsolatok és a katonai akciók árnyaltabb megértésére szólít fel.
Előnyök:A könyvet alapos kutatásai, őszinte kritikája és világos bemutatása miatt dicsérik. Menon történelmi példákra támaszkodva hatékonyan kérdőjelezi meg a humanitárius beavatkozással kapcsolatos elképzeléseket, meggyőző érveket hoz fel a kinyilvánított szándékok és a tényleges eredmények közötti eltérésekről. A könyvet a politikai döntéshozók, a nem kormányzati szervezetek és a nemzetközi kapcsolatok iránt érdeklődő diákok számára alapvető olvasmányként ajánlják.
Hátrányok:Néhány olvasó talán túlságosan kritikusnak találja Menon nézőpontját a humanitárius beavatkozásokkal szemben, ami elidegenítheti azokat, akik támogatják az ilyen akciókat. A könyvből az is kiderülhet, hogy nem kínál életképes alternatívákat a nemzetközi beavatkozások jelenlegi megközelítésével szemben, ehelyett a jelenlegi politikában rejlő problémákra és ellentmondásokra összpontosít.
(4 olvasói vélemény alapján)
The Conceit of Humanitarian Intervention
A hidegháború végével a humanitárius beavatkozások - a tömeges atrocitások felszámolását célzó katonai akciók - megnőttek. Ezek a mentőháborúk, amelyeket az emberi jogok és a jogi elvek látszólag egyetemes normáinak nevében vívnak, azon a feltételezésen alapulnak, hogy egy valódi "nemzetközi közösség" kezdett kialakulni, és konszenzusra jutott a tömeggyilkosságok felszámolására irányuló eljárásról. Rajan Menon amellett érvel, hogy a humanitárius beavatkozás mint fogalom és mint politika valójában továbbra is mélyen megosztó, és emellett hibás is. A humanitárius beavatkozás hívei rengeteg írást hoztak létre, hogy alátámasszák állításukat, miszerint az emberi jogi elvek ma már példátlan befolyást gyakorolnak az államok külpolitikájára, és hogy ezért átfogó megoldást várhatunk a tömeges atrocitásokra.
A The Conceit of Humanitarian Intervention című könyvében Menon megmutatja, hogy ez a hit, bár nemes, mégis álságos. Az államok továbbra is elsősorban az alapján cselekszenek, amit egy adott pillanatban nemzeti érdekeiknek tekintenek. Az idegenek megszabadítása az elnyomástól a prioritási listájukon alacsonyan szerepel. Valójában még a demokratikus államok is rendszeresen olyan kormányokat fogadnak el, amelyek lábbal tiporják azokat az emberi jogi értékeket, amelyeken a humanitárius beavatkozási vállalkozás nyugszik.
Az államok etikai elkötelezettsége az atrocitások megszüntetése érdekében folytatott háborúk iránt továbbra is epizodikus és kiszámíthatatlan - inkább retorikai, mint valós. És amikor ezeket a küldetéseket vállalják, az alkalmazott stratégiák és eszközök kivétel nélkül perverz, sőt veszélyes eredményeket hoznak. Ez nem kis mértékben a vezetők - és a humanitárius beavatkozás híveinek - önhittségéből fakad, akik elhitték, hogy bölcsességük és felhatalmazásuk van arra, hogy szabadságot és stabilitást adományozzanak olyan társadalmaknak, amelyekről keveset tudnak.
