A huszita forradalom története

Olvasói vélemények

A könyv a huszita forradalom átfogó tanulmánya, amely az egyszerű történelmi elbeszélés helyett az ideológiai, társadalmi és teológiai szempontokat hangsúlyozza. Bár tudományos mélységéért dicséretet kap, nem biztos, hogy megfelel a hagyományos történelmi beszámolót kereső olvasók elvárásainak.

⬤ A huszita forradalom átfogó és tudományos elemzése
⬤ meghatározó angol nyelvű mű a témában
⬤ a különböző reformmozgalmak és kiemelkedő alakok közötti éleslátó összefüggések
⬤ foglalkozik a huszita mozgalom ideológiai és politikai árnyalataival.

⬤ Nem egyenes elbeszélés
⬤ csalódást okozhat azoknak, akik hagyományosabb történelmi beszámolót keresnek
⬤ inkább szociológusoknak vagy tudósoknak való, mint a történelmi tények iránt érdeklődő alkalmi olvasóknak.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A History of the Hussite Revolution

Könyv tartalma:

A XV. századi Csehországban a vallási reformáció egyben társadalmi, politikai és kulturális forradalom is volt - az első a nagy felfordulások közül, amelyek a középkori világot modern világgá változtatták.

A reformmozgalom a prágai evangélikus pietizmus újjáéledésével kezdődött a prágai nép körében, majd a prágai egyetem cseh értelmiségének vezetése alatt a reformmozgalom Husz János mester alatt érte el csúcspontját, aki a pietizmus buzgalmát egyesítette az angol reformátor, Wyclif János által kidolgozott szisztematikus politikai programmal. Amikor Hus a konstanzi zsinatnak való alávetéssel eltávozott a színről, a mozgalom vezetését a radikálisabb stribroi Jakoubek vette át - a huszitizmus legjellemzőbb gyakorlatának, a kétféle laikus közösségnek (utraquizmus) az úttörője. Ugyanakkor a reformnak Jakoubek tanítványai által a birodalom városi és paraszti lakossága körében való terjesztése ellensúlyozta az egyetemi urak és a huszita feudalitás konzervatívabb irányzatait; 1417-re a huszita mozgalom a szélsőséges konzervativizmustól a waldens szektásságig terjedő valláspolitikai irányzatok nyugtalan koalíciója volt.

A huszita pártok közötti kölcsönhatásból és a pápa és a császár nyomására adott különböző reakcióikból két fő reformációs típus alakult ki - az egyik Prágában, a másik Táborban összpontosult. Mindkettőt elítélte a római egyház, de a prágai mozgalom, amely kevésbé szélsőséges volt, nem szűnt meg reménykedni e döntés megváltoztatásában.

Tábor viszont egészen az eretnekségig, a skizmáig és a forradalomig ment, és a középkori rendtől "de facto" elszakadva, az autonóm, városállammá szervezett kongregációs közösség formájával végződött. Vallási reformizmus, mindenféle szektás eretnekség, nemzeti szenvedélyek, osztálygyűlölet, laicizáció és antiklerikalizmus - a késő középkori Európában működő összes zavaró tényező összejött a huszita forradalomban, amely gyakorlatilag a változások minden olyan formájára szolgáltatott példát, amelyekkel Európa a következő három évszázadban foglalkozni fog.