A játékokban való tanulás elmélete

Olvasói vélemények

Fudenberg és Levine „Learning in Games” című könyve elismert a játékokban való tanuláselmélet alapos lefedettségéről, különösen a rövidlátó játékdinamikáról, a fiktív játékról és a replikátorok dinamikájáról. Miközben a könyv alapvető fontosságúnak tekinthető a területen végzett komoly munkához, technikai jellege és a bevezető anyag hiánya korlátozza a könyv hozzáférhetőségét a kezdők számára.

⬤ A játéktanuláselmélet jelentős fogalmainak átfogó lefedettsége.
⬤ A fontos modellek és dinamikák részletes elemzése.
⬤ Jól használható a témában erős háttérrel rendelkező olvasók számára.

⬤ Nem alkalmas kezdőknek; előzetes ismereteket igényel.
⬤ Néhány szakasz túl rövid és túl technikai jellegű az alkalmi olvasók számára.
⬤ A szervezésen és az írásmódon lehetne javítani.
⬤ Elsősorban a nemlineáris dinamikára összpontosít, esetleg elhanyagolja a heurisztikus stratégiákat és a gyakorlati alkalmazásokat.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Theory of Learning in Games

Könyv tartalma:

A közgazdaságtanban a legtöbb nem-kooperatív játékelmélet a játékok egyensúlyára, különösen a Nash-egyensúlyra és annak finomításaira összpontosít.

A hagyományos magyarázat arra, hogy mikor és miért jön létre egyensúly, az, hogy az a játékosok elemzésének és önvizsgálatának eredménye egy olyan helyzetben, ahol a játékszabályok, a játékosok racionalitása és a játékosok kifizetési függvényei mind közismertek. Ez az elmélet mind fogalmilag, mind empirikusan számos problémával küzd.

Drew Fudenberg és David Levine a The The Theory of Learning in Games című könyvében egy alternatív magyarázatot dolgoz ki, amely szerint az egyensúly egy olyan folyamat hosszú távú eredményeként jön létre, amelyben a nem teljesen racionális játékosok az idő múlásával az optimumot keresik. Az általuk vizsgált modellek megalapozzák az egyensúlyelméletet, és hasznos módszereket javasolnak a közgazdászok számára a hagyományos egyensúlyi koncepciók értékelésére és módosítására.