A jó pásztor

Olvasói vélemények

C. S. Forester „A jó pásztor” című regénye a második világháború alatti tengeri hadviselésről ad lebilincselő beszámolót, egy konvojkísérő küldetésre összpontosítva. A regény elmeríti az olvasót a George Krause parancsnokot terhelő intenzív felelősségben és kihívásokban, bemutatva a fáradtságot és a nyomás alatti vezetést, miközben egy konvojt navigál a veszélyes vizeken keresztül a tengeralattjáró-fenyegetés ellen. Az elbeszélést bibliai utalások és a főhős belső gondolatai teszik színesebbé, bár egyes olvasók ismétlődőnek találták az egyes aspektusokat.

Magával ragadó és magával ragadó történetmesélés, amely pontosan ábrázolja a második világháború alatti tengeri kísérőfeladatok feszültségét. Jól megírt, lebilincselő csatajelenetekkel és erős kötelességtudattal és vezetői érzékkel. Dicséretes a szerző képessége, hogy képes elmagyarázni a bonyolult tengeri manővereket és taktikákat. A könyv az „agár” című film adaptációja révén a populáris kultúrához is kapcsolódik, ami fokozza aktualitását. Sok olvasó értékelte a bibliai utalásokból származó irodalmi érzéket.

Néhány olvasó hiányolta a karakterfejlődést, és megjegyezte, hogy Krause parancsnok háttértörténetét csak érinti, de nem tárja fel mélyebben. Kritizálták az ismétlődő leírásokat, különösen a kapitány fizikai állapotát és gondolatait illetően. Voltak panaszok arra vonatkozóan, hogy egyes kiadásokban a nyomtatási méret és az elrendezés miatt nehezen olvasható. Néhány olvasó azt is kifejezte, hogy több lezárást és folytonosságot szeretne Krause karakterének ívét illetően.

(850 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Good Shepherd

Könyv tartalma:

A Jó pásztort 1955 egyik legjobb regényének nevezték. Ebben C.

S. Forester eltér a Hornblower-regény korabeli műfajától, amely híressé tette őt, és egy amerikai tengerésztisztet állít a második világháború idején a középpontba. Egy kissé csalódást keltő karrier után George Krause parancsnok, az amerikai haditengerészet tisztje végre megkapja a régóta áhított parancsnokságot, amikor a Pearl Harbor elleni japán támadás miatt megnő a kereslet a romboló kapitányok iránt.

Az atlanti konvojkísérő szolgálatra kirendelt Krause nem csak a saját hajóját, a USS Keelinget - egy Mahan-osztályú rombolót -, hanem a többi kísérőhajót is irányítja, amelyek egy harminchét hajóból álló konvoj védelmére vannak kijelölve, amely az európai szövetségesek számára nagyon szükséges ellátmányt szállít. Az akció - és ebből van bőven - abban a negyvennyolc órában zajlik, amikor a konvoj a legsebezhetőbb a német tengeralattjárók támadásainak, amikor átkelnek az óceáni szakadékon, ahol a hajók légi lefedettségen kívül vannak, és teljes mértékben a kevés kísérőhajóra kell hagyatkozniuk a könyörtelen ellenséges tengeralattjárók elhárításában és megsemmisítésében.

A feszültség és a fáradtság kézzelfogható, ahogy Krause elvégzi a szükséges mentális számításokat, hogy kísérőit a legjobb pozícióba helyezze a gyötrelmes küldetések végrehajtásához, miközben az észak-atlanti csatatér alattomos tengerén és zsibbasztó hidegében küzd. Azok az olvasók, akik azt remélik, hogy pihenhetnek, miközben ezeket az oldalakat járják, csalódni fognak, mert ez a regény a székük szélén tartja őket, miközben a szonárkészülékek baljós csipogására figyelnek, és a sötétséget fürkészik, hátha megpillantják az ólálkodó farkasfalkákat.