A józan ész: A Political History

Olvasói vélemények

A könyv a „józan ész” fogalmát vizsgálja, megkérdőjelezve a bevett elképzeléseket, és feltárva a politikai diskurzusban való használatát a történelem során. Részletes szellemtörténetet kínál, amely összekapcsolja a múltbeli gondolkodókat és eseményeket a kortárs személyiségekkel, bár hagy néhány kérdést a józan ész gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban a jelenlegi kérdések megértésében.

A könyv jól megalapozott, és a józan ész első osztályú feltárását nyújtja, elmélyedve annak történelmi kontextusában és használatában. A szerző érdekes szemléltető anyaggal szolgál, és olvasmányos stílusban ír. Különösen a történelemrajongóknak és az USA politikai fejlődése iránt érdeklődőknek szól.

A Kindle-kiadásból hiányoznak a képek és az oldalszámok, ami rontja az olvasás élményét. Emellett a könyv nem foglalkozik azzal, hogy mi a szerepe a józan észnek a korabeli megértésben, ezt az értelmezést az olvasóra bízza. Egyes olvasók kissé ambivalensnek találhatják a szerzőnek az intellektuális tekintélyhez és a felforgatáshoz való hozzáállását.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Common Sense: A Political History

Könyv tartalma:

A józan ész mindig is az amerikai politika sarokköve volt. 1776-ban Tom Paine e címmel megjelent életbevágóan fontos pamfletje indította el az amerikai forradalmat.

És ma is a józan ész - a hétköznapi emberek bölcsessége, a tudás, amely annyira magától értetődő, hogy vitán felül áll - erőteljes politikai eszmény marad, amelyet George W. Bush „aszott” szavai és Barack Obama földhözragadt ésszerűsége egyaránt hasznosít. De korántsem magától értetődő, hogy honnan ered a józan észbe vetett hitünk, és hogyan alakította a modern demokráciát a populista logika.

A józan ész: A politikai történelem az első könyv, amely ezt az alapvető politikai jelenséget vizsgálja. A történet Anglia dicsőséges forradalma után kezdődik, amikor a józan ész először vált olyan politikai eszmévé, amelyért érdemes volt küzdeni.

Sophia Rosenfeld közérthető és éleslátó beszámolója ezután két kontinensen és több évszázadon át ível, feltárva azokat a figyelemre méltó egyéniségeket, akik magukévá tették a józan ész régi, látszólag egyetemes eszméjét, és azokat az új stratégiai felhasználási módokat, amelyeket alkalmaztak belőle. Paine talán azzal dicsekedett, hogy a józan ész mindig a nép oldalán áll, és szemben áll a királyok uralmával, de Rosenfeld bemutatja, hogy a józan ész a demagógia és a kizárólagosság, valamint a népszuverenitás előmozdítására is felhasználásra került.

A szerző új beszámolót ad a transzatlanti felvilágosodásról és a forradalmak koráról, és új olvasatot kínál arról, hogy mit hagyott hátra a tizennyolcadik század korunk politikai erjedésének. A józan ész története távolról sem közhelyes, hanem paradoxonokban és meglepetésekben bővelkedőnek bizonyul.