A kémia csodakönyve

Olvasói vélemények

A könyv pozitív és negatív kritikákat egyaránt kapott, sokan dicsérik a kémia tanításának magával ragadó megközelítését és irodalmi minőségét, míg mások egyes kiadásokat kritizálnak a rossz nyomdai minőség és a számos hiba miatt.

Magával ragadó írói stílus, melegséggel magyaráz, hatékony a kémia tanításában a gyerekeknek, élvezetes irodalmi minőség, jó családi beszélgetésekhez, hasznos a Charlotte Mason-féle oktatási módszerekhez, a diákok és az olvasók egyaránt szeretik.

Egyes kiadások nyomdai minősége borzalmas, apró szöveggel, számos gépelési hibával és elrendezési hibával, amelyek miatt a könyv nehezen olvasható; jelentős csalódás az előzetesen bemutatott kiadást váró vásárlók számára.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Wonder Book of Chemistry

Könyv tartalma:

Francia nyelvből fordította Florence Constable Bicknell. Csodálatos bevezetés a kémia világába, amelyet kifejezetten a fiatalabb olvasók számára terveztek azzal a szándékkal, hogy felkeltse érdeklődésüket a tudományok iránt.

A ház körül vagy a boltban fellelhető hétköznapi tárgyak felhasználásával ez a könyv egy olyan történetet dolgoz fel, amelyben egy "Paul bácsi" megtanítja két unokaöccsének a mesterséges vulkán építésének titkait; hogyan lehet a fémeket meggyújtani; a víz gyúlékony tulajdonságait; hogyan lehet a tüzet forróbbá tenni; hogyan lehet a szappanbuborékokat felszállítani; hogyan lehet láthatatlan tintát készíteni; a pezsgő borok, almaborok és sörök tudományát; hogyan táplálkoznak a növények szénnel, vízzel és levegővel - és még sok-sok mást.

A fordító előszavából:

"A könyv személyes, életrajzi érdekessége nem elhanyagolható. A fiúk, Jules és Emile a szerző saját gyermekei; hűen ábrázolva, még a nevükig is. A hatalmas műveltségű férfi a maga magával ragadó módján egyszerre teszi magát tanárrá és bajtárssá fiatal hallgatói számára, és megtudjuk, hogy "különösen a kémiaóráknak volt nagy sikere.".

"A saját maga által kitalált és legegyszerűbb típusú készülékekkel elemi kísérletek sokaságát tudta elvégezni, a készülék általában a leghétköznapibb anyagokból állt, mint például egy közönséges lombik vagy palack, egy régi mustáros edény, egy pohár, egy libatoll vagy egy pipaszár.

"Meglepő jelenségek sora kápráztatta el a csodálkozó szemeket. Látni, tapintani, ízlelni, kezelni és szagolni engedte őket, és mindig 'a kéz segítette a szót', mindig 'a példa kísérte a tanítást', mert senki sem értékelte jobban azt a mélységes, oly elhanyagolt és félreértett mondást, hogy 'látni annyi, mint tudni'".".