Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák a Hans Belting vizuális kultúrával kapcsolatos szakértelme iránti elismerés és a könyv fizikai megjelenésével kapcsolatos elégedetlenség keveredését mutatják.
Előnyök:A könyv tartalmát dicsérik a vizuális kultúrába és a képek, médiumok és testek közötti kapcsolatokba való betekintéséért. A szerző, Hans Belting elismert művészettörténész. A könyv kiváló állapotban, műanyag védőborítóval és gyors szállítással érkezett.
Hátrányok:Néhány kritikus csalódottságának adott hangot a könyv fizikai kivitelével kapcsolatban, megjegyezve, hogy a borító hajlamos a sérülésre, és az oldalakhoz használt szaténpapír nem ideális jegyzetelésre vagy aláhúzásra, különösen mivel a képek fekete-fehérek.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
An Anthropology of Images: Picture, Medium, Body
Könyv tartalma:
Egy meggyőző elmélet, amely az emberi képalkotás eredetét a testbe helyezi
Ebben az úttörő könyvben a neves művészettörténész, Hans Belting új antropológiai elméletet javasol az emberi képalkotás értelmezésére. Ahelyett, hogy kizárólag a különböző médiumokban, például a festészetben, a szobrászatban vagy a fotográfiában megtestesülő képekre összpontosítana, a képeket a mentális képeinkhez és ezáltal a testünkhöz kapcsolja. A testet olyan élő médiumként értelmezi, amely olyan képeket hoz létre, érzékel vagy emlékszik, amelyek különböznek azoktól a képektől, amelyekkel a kézzel készített vagy technikai képek révén találkozunk. Az An Anthropology of Images (A képek antropológiája) elutasítja a képek anyagi megtestesülésükre való redukálását, ugyanakkor elismeri a történelmi médiumok fontosságát, amelyekben a képek megnyilvánulnak, és kihívást jelentő és provokatív új beszámolót nyújt arról, hogy mik a képek és hogyan működnek.
A könyv ezeket a gondolatokat egy sor lenyűgöző esettanulmányon keresztül mutatja be, Dante képelméletétől kezdve a poszt-fotográfiáig. Az egyik fejezet a kép és a médium közötti feszültséget vizsgálja a test két médiumában, a címer és a portréfestmény esetében. Egy másik, központi fejezet a kép és a halál kapcsolatát vizsgálja, a képkészítést - beleértve a maszk első használatát - a korai temetkezési rituálékig követi nyomon, amelyekben a képek a halottak hiányzó testének ábrázolására szolgáltak. A képek az elhunytak újbóli megtestesítésének, újra jelenvalóvá tételének eszközei voltak, ami meglepő nyomot ad a jelenlét és a hiány rejtélyéhez a legtöbb képben, és ami a képek genealógiáját tárja fel, amelyet a platóni képelmélet elfed.
