Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a reneszánsz művészet és a tudomány, különösen az optika kapcsolatának mélyreható feltárását kínálja, a keleti és nyugati kulturális perspektívák összefüggésében. Gyönyörűen illusztrált, és kiváló forrásként szolgál mind a művészettörténészek, mind a művészeti szakemberek számára.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megtervezett és illusztrált
⬤ Hans Belting éleslátó elemzése
⬤ hasznos művészettörténészek és művészeti szakemberek számára
⬤ elgondolkodtató
⬤ tisztelettel és tudományosan kezeli az összetett kulturális kérdéseket.
Hátrányok:⬤ Egyes kritikák szerint unalmas és túlságosan a „begat” történelemre koncentrál
⬤ kritika a szerző azon tendenciájáról, hogy túlságosan is a posztmodern ideológiákhoz igazodik
⬤ úgy tűnhet, hogy figyelmen kívül hagy bizonyos kulturális árnyalatokat.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Florence & Baghdad: Renaissance Art and Arab Science
Könyv tartalma:
A perspektíva alkalmazása a reneszánsz festészetben forradalmat okozott a látás történetében, lehetővé téve a művészek számára, hogy a világot a néző szemszögéből ábrázolják. A perspektíva elmélete azonban, amely megváltoztatta a nyugati művészet fejlődését, máshonnan származik - a tizenegyedik századi matematikus, Ibn al Haithan, akit nyugaton Alhazen néven ismernek, Bagdadban fogalmazta meg.
Hans Belting - a középkori, reneszánsz és kortárs művészet kiemelkedő történésze és teoretikusa - a kölcsönös tekintet, vagyis a tekintetcsere metaforáját használva mutatja be a tudomány és a művészet, az arab Bagdad és a reneszánsz Firenze közötti történelmi találkozást, amely maradandó hatást gyakorolt a nyugati kultúrára. Ebben a gazdagon illusztrált tanulmányban Belting a perspektíva kettős történetével foglalkozik, mint a geometriai absztrakción alapuló vizuális elmélet (a Közel-Keleten) és mint képelmélet (Európában). Hogyan lehetett a geometriai absztrakciót képalkotási elméletként újrafogalmazni? A középkorban a vallási diskurzusoktól mentes arab matematikából született meg a perspektíva elmélete, amely később Nyugaton művészetté alakult át, amikor az európai festők az emberi tekintetet tették meg középpontjuknak.
Az iszlám világban, ahol a teológia és a képzőművészet szorosan összefonódott, a perspektíva tudománya nem vált az iszlám művészet sarokkövévé. Firenze és Bagdad egy olyan provokatív kérdéssel foglalkozik, amely túlmutat az esztétikán és a matematikán: Mi történik, ha a muszlimok és a keresztények egymásra néznek, és ennek következtében átalakul a világ szemléletmódja?
