Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv meggyőzően mutatja be a szülői nevelésről alkotott nézeteket, hangsúlyozva, hogy a merev struktúrák előírása helyett a gyermekek természetes fejlődését kell támogatni. A személyes meglátásokat tudományos kutatásokkal vegyíti, de néhány olvasó úgy találta, hogy a fő fogalmak nem eléggé ki vannak dolgozva, és hiányzik belőlük az integráció.
Előnyök:Az olvasók dicsérték a könyvet a lebilincselő írásmódja, a személyes reflexiók és a tudományos adatok keveredése, valamint a nevelés kontra kontrolláló szülői magatartás átfogó témája miatt. A könyv értékes betekintést nyújt a gyermek fejlődésébe, és értelmes beszélgetésindítóként szolgál a szülők számára. Sokan gazdagítónak és tanulságosnak találták a szülői megközelítések és a társadalmi következmények megértéséhez.
Hátrányok:A kritikusok rámutattak az egyértelmű gyakorlati útmutatás hiányára, megjegyezve, hogy a „kertész” és az „ács” szülői magatartás fő fogalmait nem eléggé tárták fel. Néhányan túlságosan tudományosnak és nehezen befogadhatónak találták az írást. A könyv konklúziója egyes olvasókban elveszett érzést keltett, a szerző által kifejtett véleményeket pedig elfogultnak és a könyv központi témáival ellentétesnek ítélték.
(83 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Gardener and the Carpenter: What the New Science of Child Development Tells Us about the Relationship Between Parents and Children
Könyv tartalma:
A világ egyik vezető gyermekpszichológusa megdönti a jó szülői magatartás mítoszát A gyermekeinkkel való mély törődés része annak, ami emberré tesz minket. Mégis az, amit „szülőnek” nevezünk, meglepően új találmány.
Az elmúlt harminc évben a szülői lét fogalma és az azt körülvevő, több milliárd dolláros iparág a gyermekgondozást megszállott, ellenőrző és célorientált munkává változtatta, amelynek célja egy bizonyos fajta gyermek és ezáltal egy bizonyos fajta felnőtt megteremtése. A Kertész és ács című könyvében az úttörő fejlődéspszichológus és filozófus Alison Gopnik azt állítja, hogy a szülőkről és a gyerekekről alkotott huszonegyedik századi megszokott kép mélységesen téves - nemcsak rossz tudományos alapokon nyugszik, hanem a gyerekeknek és a szülőknek is rossz.
Gopnik az emberi evolúció tanulmányozására és saját, a gyermekek tanulásának módját vizsgáló élvonalbeli tudományos kutatásaira támaszkodva mutatja be, hogy bár a gyermekekkel való törődés rendkívül fontos, nem arról van szó, hogy úgy formáljuk őket, hogy egy bizonyos módon alakuljanak. A gyerekeket arra tervezték, hogy rendetlenek és kiszámíthatatlanok, játékosak és fantáziadúsak legyenek - és hogy nagyon különbözzenek szüleiktől és egymástól.
