A Királyi Haditengerészet torpedóhajói, 1870-1914

Olvasói vélemények

A könyv alapos műszaki történetet nyújt a brit torpedóhajókról, amely a haditengerészet történetében gyakran figyelmen kívül hagyott téma. Kiterjedt dokumentációval, illusztrációkkal és mellékletekkel rendelkezik, bár az olvasók megjegyezték, hogy kisebb formátumát és a reprodukciós méretekkel kapcsolatos egyes problémákat.

Jól kutatott és rendszerezett, kiváló műszaki dokumentáció és illusztrációk, informatív mellékletek, és informatív tartalom egy elhanyagolt hadihajóosztályról.

A vártnál kisebb formátum az árához képest, gyengébb minőségű papír, és problémák a színes reprodukciók méretével. Néhány olvasó részletesebb vonalrajzokat és építési információkat kívánt.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Royal Navy Torpedo Vessels, 1870-1914

Könyv tartalma:

Az önjáró, vagy más néven lokomotív torpedó a haditengerészeti hadviselés történetének egyik legnagyobb változása volt. Először fordult elő, hogy a legnagyobb hadihajót is el lehetett süllyeszteni egy olyan fegyverrel, amelyet a legkisebb hordozott, és a legtöbb haditengerészet gyorsan felismerte a benne rejlő lehetőségeket.

Bár a 19. századi Királyi Haditengerészet a technológiai konzervativizmus hírében állt, a torpedó "korai alkalmazója" volt, és nagy szerepet játszott annak a kis gyors hajónak a kifejlesztésében, amely a választott célba juttató rendszerré vált: a gőztorpedóhajó. Robert Whitehead forradalmi találmánya előtt, amely az önjáró torpedót gyakorlati fegyverré tette, a torpedók korábbi víz alatti robbanóeszközökből - aknákból, sparheltekből és vontatott torpedókból - származtak.

Az Admiralitás annyira lenyűgözve volt, hogy megvásárolta Whitehead eszközének jogait, és ezt követően a Királyi Haditengerészet sokat tett a torpedóhajók tervezésének korai futtatásáért.

Ebben nagy segítségükre voltak a már meglévő hajóépítők, mint a Thornycroft és a Yarrow, akik már akkor is a kis gyors hajókra specializálódtak. Les Brown alapos tanulmányt írt a gőztorpedóhajókról a Királyi Haditengerészetnél.

A könyv lényege a brit torpedóhajók részletes fejlődéstörténete, a korai kísérletektől, mint a Vesuvius és a Polyphemus, az 1. osztályú TB-ken át a huszadik század eleji úgynevezett part menti rombolókig. Külön fejezetek szólnak a 2.

osztályú hajókról, a torpedóágyúhajókról és a Hecla és a Vulcan "torpedóhordozó hajókról". A könyvet függelékek zárják, amelyek olyan háttérkérdésekkel foglalkoznak, mint a gyorstüzelő ágyúk és a hajók különböző körülmények között nyújtott teljesítményéről szóló jelentések. Mivel meglepő hiányt pótol a brit hadihajók műszaki történetében, ez a könyv a haditengerészet szerelmeseinek, a modellezőknek és a történészeknek egyaránt tetszeni fog.