A kóbor kutya kabaré: Orosz versek könyve

Olvasói vélemények

A kritikák rávilágítanak arra, hogy Paul Schmidt Kóbor kutya kabaré korszakából származó orosz költészetének fordításával kapcsolatban igen eltérőek a vélemények. Sokan dicsérik a fordítások érzelmi mélységét és hozzáférhetőségét, míg mások az eredeti szövegekhez való hűségüket kritizálják, azt állítva, hogy félremagyarázzák a költők szándékait és jelentéseit.

Sok kritikus értékeli Schmidt fordításainak szépségét és érzelmi visszhangját. Úgy találják, hogy a könyv a forradalom utáni orosz költészet fontos bevezetője, kiváló szerkesztéssel, informatív bevezetővel és egyedi ízléssel, amely megragadja az eredeti költők szellemét. A gyűjteményt azért jegyzik, mert képes lekötni az olvasót és felidézni a versek történelmi kontextusát.

A kritikusok aggodalmukat fejezik ki a fordítások minőségével kapcsolatban, azzal érvelve, hogy azok gyakran eltérnek az eredeti versek szó szerinti jelentésétől és stíluselemeitől. Egyesek úgy vélik, hogy Schmidt megváltoztatta a kulcsmondatokat és részleteket, ami a művek jelentős félremagyarázásához vezet. Emellett a fordítások bizonyos döntései, mint például a rímek elhagyása és a kitalált sorok hozzáadása, az eredeti költőkkel szembeni tiszteletlenségnek minősülnek.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Stray Dog Cabaret: A Book of Russian Poems

Könyv tartalma:

A New York Review Books eredeti

Oroszország legjelentősebb költészetének újonnan összegyűjtött és angolul még soha nem publikált mesteri antológiája.

Az 1917-es orosz forradalom előtti években a szentpétervári Kóbor Kutya kabaré a költők, művészek és zenészek törzshelye volt, ahol találkoztak, ittak, olvastak, verekedtek, ünnepeltek és mindenféle előadásokat rendeztek. Azóta az akkori rendkívüli irodalmi forrongás szimbólumává vált. Ekkor írta meg Alekszandr Blok a Tizenkettő című apokaliptikus szekvenciáját; ekkor robbantották a nyelvet merész új formákba a futuristák, Velimir Hlebnyikov és Vlagyimir Majakovszkij; ekkor láttak napvilágot Oszip Mandelstam lapidáris lírája és Anna Akhmatova plangens szerelmes versei; ekkor döbbentett és kápráztatott el mindenkit a villanyfényes Marina Cvetajeva. Borisz Paszternak is ebbe a társaságba tartozott, aki összeállította nagy ifjúkori himnuszát a természethez, a Nővérem, az életet.

Átalakító pillanat volt ez - nemcsak az orosz, hanem a világ költészetének is -, de rövid életű. Alig több mint egy évtizeden belül a forradalom és a terror szétszórta, elhallgattatta és megsemmisítette a Kóbor kutya kabaré szinte valamennyi költőjét.