Olvasói vélemények
Összegzés:Glyn Maxwell költészetről szóló könyve a lelkes dicséretek és a kritikai visszajelzések egyvelegét kapta. Sok olvasó értékeli Maxwell szellemes, éleslátó megközelítését, amely a költészetet hozzáférhetővé és élvezetessé teszi, hangsúlyozva a forma és a hagyomány fontosságát. Egyes kritikák azonban a könyv olvashatósági problémáira, különösen az utolsó fejezetben, valamint a könyv konzervatívnak vélt irányultságára összpontosítanak. Összességében, bár a könyv értékes forrásként szolgál a feltörekvő költők számára, egyesek úgy érzik, hogy bonyolultsága miatt nem biztos, hogy a kezdők számára megfelelő.
Előnyök:⬤ hozzáférhetővé teszi a költészetet
⬤ szellemes és éleslátó írói stílus
⬤ tele van bölcsességgel
⬤ friss nézőpontot nyújt a költészetről
⬤ értékes vitákat kínál a formáról és a hagyományról
⬤ képessé teszi az olvasót
⬤ hasznos példák a költészet történetéből.
Hátrányok:⬤ Olvashatósági problémák, különösen az utolsó részben
⬤ egyesek szerint konzervatív irányultságú
⬤ kezdők számára túl bonyolult lehet
⬤ nem kézikönyv
⬤ egyes érvek rejtélyesek vagy nehezen követhetők
⬤ egyes részek frusztrációt okoznak az olvasóknak.
(21 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
On Poetry
Könyv tartalma:
"Ez a könyv bárkinek szól" - jelenti ki Glyn Maxwell a költészetről. A költészet megírásának útmutatója és a művészet védelmezője, különösen nagyra fogják értékelni azok az írók és olvasók, akik szeretnék megérteni, miért és hogyan számít a költői technika. Amikor Maxwell kijelenti: "A rímeknél a rímek közötti távolság számít" vagy "a sortörés az írásjel", akkor egyszerű, emlékezetes mondatokba sűrít rengeteg gyakorlati bölcsességet.
Hét fejezetben, amelyeknek furcsa, gnómikus címei hirdetik a könyv egyediségét - "Fehér", "Fekete", "Forma", "Pulzus", "Harangszó", "Tér" és "Idő" - a költő azt a meggyőződését tárja fel, hogy a legnagyszerűbb vers a test és a lélek harmóniájából születik, és hogy a költői formák az emberi szükségszerűségekből erednek: lélegzetvétel, szívverés, lépés, testtartás. "Az énekből leszármazott, lélegzet által formált költészetben a forma hangja annak a lénynek a hangja, amely arra vágyik, hogy nyomot hagyjon. A metrum azt mondja: tik-tak. A rím azt mondja: emlékezz. A fehérség azt mondja, hogy egyedül" - írja Maxwell. Érvelésének illusztrálására olyan személyes vonatkoztatási pontokra támaszkodik, mint Emily Dickinson és Robert Frost. A tapasztalt tanárként Maxwell a kreatív írásórák világába is beavat minket, ahol négy feltörekvő költő tapasztalataiból értesülhetünk.
"Ha a formát uralod, az időt is uralod" - mondja Maxwell. Ebben az irodalom legősibb és legmagasztosabb birodalmába vezető kalauzban Maxwell megosztja velünk mesteri tudását.
