Értékelés:
A kritikák Boris Groys könyvét a kortárs marxizmus jelentős és lebilincselő, a marxista elmélet mai relevanciájára összpontosító vizsgálataként méltatják. Groys amellett érvel, hogy a szovjet dialektikus hagyomány modellként szolgálhat a jövőbeli kutatás számára, hangsúlyozva a hétköznapi nyelv erejét és az ellentmondás összetettségét a politikai filozófián belül.
Előnyök:A könyv erősen ajánlott a kortárs marxizmus iránt érdeklődők számára, és bemutatja Groys zseniális elméletírói és írói képességeit. Elgondolkodtató perspektívát nyújt a „lejáratott” marxista politikai elméletről, és megkérdőjelezi a fennálló filozófiai normákat. Az érvek történelmi kontextusban, különösen Joszif Sztálin munkásságában vannak megalapozva, az írás pedig magával ragadó és erőteljes.
Hátrányok:A könyv teljes megértéséhez szükség lehet a „Diamat” (dialektikus materializmus) előzetes ismereteire. Egyesek megdöbbentőnek vagy ellentmondásosnak találhatják Groys következtetéseit, különösen a szovjet politikai filozófia újraértékelését és annak következményeit illetően.
(3 olvasói vélemény alapján)
The Communist PostScript
Platón óta a filozófusok arról álmodoznak, hogy a nyelv erejével irányított racionális államot hozzanak létre.
A szovjet filozófiáról szóló radikális és felkavaró beszámolójában Boris Groys amellett érvel, hogy a kommunizmus osztozik ebben az álomban, és leginkább úgy értelmezhető, mint egy kísérlet arra, hogy a pénzügyi kötöttségeket a társadalmat összekötő cementként a nyelvi kötelékekkel helyettesítsék. A nyelv, az egyenlőség médiumának átalakító ereje a kulcsa minden új kommunista forradalomnak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)