Az áramlásban

Olvasói vélemények

Boris Groys „In the Flow” című könyve a kortárs művészetnek az idővel, a kapitalizmussal és az internettel való kapcsolatát tárgyalja, mély filozófiai perspektívát kínálva arról, hogy a művészet hogyan kérdőjelezi meg a fennálló társadalmi struktúrákat. Kritizálja a hagyományos művészetnek a teljességre és a spiritualitásra való összpontosítását, ehelyett a múló élményekre és a technológia szerepére összpontosít a művészet létrehozásában és megbecsülésében. A szerző feltárja a művészetben rejlő lehetőségeket a politikai viták és cselekvés terén.

A könyv jól megírt és elgondolkodtató, áttörő betekintést nyújt a művészetelméletbe és annak fejlődésébe az internet korában. Részletes érvekkel és példákkal alátámasztott, gazdag vitákat tartalmaz a kortárs művészetnek a kapitalizmus és a társadalmi struktúrák kritizálásában betöltött szerepéről. A szerző művészetelméleti tekintélye növeli a könyv hitelességét, a filozófiai mélység és a téma alapos feltárása miatt dicsérik.

Egyes kritikák közé tartozik, hogy a szerző a Wikileakset pártatlan szervezetként értelmezi félre, kiemelve a lehetséges elfogultságot vagy a mélység hiányát ebben a tekintetben. Emellett aggályok merülhetnek fel az érvek összetettsége miatt, ami egyes olvasók számára kevésbé hozzáférhetővé teszi a könyvet.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

In the Flow

Könyv tartalma:

A vezető művészetelméletíró a művészetről az internet korában

A huszadik század elején a művészet és intézményei egy új demokratikus és egyenlőségi szellem kritikája alá kerültek. A műalkotások szakrális tárgyként való felfogását elítélték, és a későbbiekben pusztán tárgyakként értelmezték őket. Ez támadást jelentett a realizmus, valamint a múzeum hagyományos megőrző küldetése ellen. Boris Groys elismert művészetelméletíró szerint ez a "közvetlen realizmus" kialakulásához vezetett, egy olyan művészethez, amely nem tárgyakat, hanem olyan gyakorlatokat (a performanszművészettől a relációs esztétikáig) termel, amelyek nem maradnak fenn. De immár több mint egy évszázada minden ilyen irányú előrelépést gyorsan követnek a művészet megkülönböztethetőségének megőrzésére szolgáló új eszközök.

Ebben az új, nagyszabású művében Groys feltérképezi az e feszültség által előidézett paradoxonokat, és a művészetet a dologtalan médium, az internet korában vizsgálja. Groys azt állítja, hogy ha a mechanikus reprodukciós technikák aura nélküli tárgyakat adtak nekünk, a digitális termelés tárgyak nélküli aurát hoz létre, minden anyagát a múló jelen eltűnő jelzőivé változtatva.