A Konföderáció első káplánja: Darius Hubert atya, S.J.

Olvasói vélemények

Darius Hubert atya, S.J., a Konföderáció első káplánjának életrajza mélyreható betekintést nyújt a polgárháború korának egy nagyrészt elfeledett alakjába. A szerző kiterjedt kutatásai révén rávilágít Hubertnek a lelki szolgálat iránti elkötelezettségére és a 19. század viharos időszakában a közösségi életben betöltött szerepére. A könyv nagy tetszést aratott lebilincselő elbeszélése, alapos dokumentációja és Hubert történetének fontossága miatt.

⬤ Jól kutatott és dokumentált, több mint 175 forrás felhasználásával és gazdag történelmi kontextust biztosítva.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely életre kelti Hubert atya tapasztalatait és a polgárháború alatti hozzájárulását.
⬤ Megvilágítja a történelem egy jelentős, ám mégis figyelmen kívül hagyott alakjának életét, és kiegyensúlyozottá teszi a Konföderáció történetét.
⬤ Gyönyörűen megírt, ritka fotókkal, amelyek vizuálisan is vonzóvá és informatívvá teszik a könyvet.
⬤ Inspiráló történet egy odaadó papról, aki a háborús káosz közepette is mások megsegítésére összpontosított.

⬤ A téma nem biztos, hogy tetszeni fog a polgárháború történelmét nem ismerő vagy nem érdeklődő olvasóknak.
⬤ Egyesek úgy találhatják, hogy a szélesebb körű történelmi elbeszélésekhez képest korlátozza a figyelmet az egyetlen személy életrajzára.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

First Chaplain of the Confederacy: Father Darius Hubert, S.J.

Könyv tartalma:

Darius Hubert (1823-1893) francia származású jezsuita, aki az 1840-es években Louisianában telepedett le, és Grand Coteau, Baton Rouge és New Orleans templomaiban és iskoláiban szolgált. 1861-ben áldást mondott a louisianai szecessziós gyűlésen, és ő lett az első konföderációs szolgálatra kinevezett káplán bármely felekezetből.

Hubert az első louisianai gyalogságnál szolgált Robert E. Lee észak-virginiai hadseregében a háború teljes időtartama alatt, majd visszatért New Orleansba, ahol megbízható lelkipásztorként és bajtársként folytatta szolgálatát a veteránok között. Lee hadseregének mindössze három főállású katolikus lelkésze közül csak Hubert tért vissza végleg Délre a kapituláció után.

A háború utáni New Orleansban egyhangúlag megválasztották a keleti hadjárat veteránjainak káplánjává, és közismert lett a megemlékezéseken, prominens személyek, például Jefferson Davis temetésén és a konföderációs emlékművek felavatásán elmondott ékesszóló nyilvános imáiról. Katherine Bentley Jeffrey Hubert első életrajzában a rendkívüli életéről ad átfogó képet.

A forradalmi Franciaországban született Hubert fiatalon belépett Jézus Társaságába, és jezsuita társaival együtt elhagyta hazáját, hogy csatlakozzon a New Orleans-i misszióhoz. A középkor előtti Louisianában kapcsolatba került rabszolgákkal és szabad színesbőrűekkel, megtapasztalta a katolikus- és jezsuitaellenes propaganda hatásait, vitákat és működési zavarokat tapasztalt a Baton Rouge-i templomának kuratóriumával, és túlélte a tudálékos önbíráskodással való majdnem végzetes találkozást. Az Észak-Virginiai Hadsereg káplánjaként Hubert szemtanúja volt a gyötrelmes csatáknak és azok ugyanilyen traumatikus utóhatásainak a sebészsátrakban és a kórházakban.

A háború után lelki vezető, barát, mentor és közvetítő volt a törékeny és politikailag megosztott Crescent Cityben, ahol egyszerre tisztelgett a Konföderáció emléke előtt, és támogatta a megbékélést és a társadalmi harmóniát. Hubert bonyolult és viharos élete egyrészt azért figyelemre méltó, mert kapcsolódik a korszak legmeggyőzőbb eseményeihez, másrészt pedig azért, mert megvilágítja a vallás és a politika, a háború és a háború következményeinek összetett és váratlan összefonódását.