Eredeti címe:
Two Forms of Conservatism: Judicial Reasoning in New York Courts, 1860-1920
Könyv tartalma:
Az 1860 és 1920 közötti időszakot - beleértve az aranykorszakot és a Lochner-korszak nagy részét a jogtörténetben - általában a konzervatív jogtudomány fénykorának tekintik. E bevett bölcsesség szerint a konzervatív bírák és a jogi szakma nagy része a nagyvállalatok és a gazdagok oldalán állt. Ebben az időszakban a bírák a "klasszikus" jogi gondolkodásmódot vallották, és csak akkor hoztak a bíróságok üzleti kritikát megfogalmazó döntéseket, amikor ezt felváltotta a "progresszív" jogi gondolkodásmód.
A neves jogtörténész, William E. Nelson ezt a narratívát igyekszik korrigálni azzal, hogy részletesen megvizsgálja az egyetlen New York-i joghatóság bíráinak munkáját, valamint az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának bíráinak döntéseit. Amit talál, az a gazdagoknak kedvező konzervativizmus mellett egy másik típusú konzervativizmus. Ehelyett a bírák ebben az időszakban gyakran hoztak üzleti kritikát megfogalmazó döntéseket. Számos ítéletük előremutató és progresszív jellegű volt, de más okból konzervatív: mereven követték a precedenseket, csak alkalmanként tettek kivételt. Míg egyes jogi realisták a precedensek hangsúlyozását a bírák politikai preferenciáinak elrejtésére szolgáló burkolatnak tekintik, Nelson kimutatja, hogy ez a magyarázat nem felel meg a bizonyítékoknak. A bíráknak nem voltak következetes politikai preferenciáik, és döntéseikben a politikák széles skáláját részesítették előnyben.
A konzervativizmus két formája egy szakértő történész munkája, aki a részletekbe menő szemmel és a jogi gondolkodás mély megértésével rendelkezik. Megmutatja, hogy ezek a New York-i bírák, akik a jog tekintetében meglehetősen konzervatívak voltak, mégis megalapozták a későbbi politikai vezetők liberalizmusát.
