Olvasói vélemények
Összegzés:Tove Ditlevsen trilógiaként bemutatott memoárja a szegénységtől a dániai költő hírnévig tartó viharos életét mutatja be. Az elbeszélést a függőségről, a kapcsolatokról és a művészi elismerés kereséséről szóló őszinte reflexiói jellemzik, amelyek küzdelmeinek és győzelmeinek szívszorító, mégis lenyűgöző beszámolójában csúcsosodnak ki. Az olvasót magával ragadja éles, világos prózája, bár egyesek egyenetlennek vagy néhol zavarónak találták a könyvet.
Előnyök:⬤ Elgondolkodtató és mélyen érzelmes írás, amely az életről való elmélkedésre hív.
⬤ Világos és kíméletlen próza, melyben a szépség és a rideg valóság keveredik.
⬤ Gazdag személyes történet, amely olyan univerzális témákról szól, mint a függőség és a művészetre való törekvés.
⬤ A dániai élettapasztalatok eleven leírása, amely kulturális kontextust biztosít.
⬤ Meggyőző karakterek és nyers őszinteség a küzdelmekről és traumákról.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy az elbeszélést összefüggéstelennek vagy nem megfelelően szerkesztettnek érezte.
⬤ A depresszív és sötét témák, különösen az emlékiratok második részében, talán nem mindenkinek tetszenek.
⬤ A főhősnő önzőnek és kegyetlennek tűnik, ami egyes olvasókat elidegeníthet.
⬤ A történet befejezése egyesek számára kielégítetlen érzést hagy, hiányzik a lezárás vagy a tanulságok levonása.
(62 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Copenhagen Trilogy: Childhood; Youth; Dependency
Könyv tartalma:
A The New York Times által remekműnek nevezett Tove Ditlevsen, a műfajteremtő vallomásos írás úttörőjének elismert trilógiája
Tove Ditlevsent ma a huszadik századi dán irodalom egyik legfontosabb és legegyedibb hangjaként ünneplik, és a Koppenhága-trilógia (1969-71) az ő elismert remekműve. A Gyermekkor egy magatehetetlen gyerek elszánt elhatározásáról szól, hogy költővé váljon; a Fiatalok a szexszel, a munkával és a függetlenséggel kapcsolatos korai tapasztalatait írja le. A Függőség folytatja a történetet, amikor az elbeszélő négy házassága közül az elsőt köti meg, majd leírja a drogfüggőségbe való szörnyű süllyedését, amelyet baljós, gázfényt alkalmazó orvos-férje tett lehetővé.
Az elbeszélő mindvégig küzd az írói hivatása és a lányként, feleségként, anyaként és drogfüggőként betöltött, egymással versengő szerepei közötti feszültséggel, és úgy ír a női tapasztalatokról és identitásról, hogy az nagyon frissnek és relevánsnak tűnik a feminizmus körüli mai viták szempontjából. Ditlevsen trilógiája figyelemre méltó intenzitása és a bonyolult női barátságok, a család és a felnőtté válás világának magával ragadó ábrázolása miatt - ilyen értelemben ez Koppenhága válasza Elena Ferrante nápolyi regényeire. Olyan vallomásos írók szellemi előfutárának is tekinthető, mint Karl Ove Knausgaard, Annie Ernaux, Rachel Cusk és Deborah Levy. Trilógiája saját élményeiből merít, de a legmeggyőzőbb fikcióként olvasható.
Ditlevsen 1917-ben született Koppenhága egyik munkásnegyedében, és már tinédzserként híres lett költészetéről, majd regényeket, elbeszéléseket és emlékiratokat írt, mielőtt 1976-ban öngyilkos lett volna. Miután a kritikusok még életében elutasították, mint munkásosztálybeli, női írót, most újra felfedezik és Dánia egyik legjelentősebb modern szerzőjeként pártfogolják, a Tove-láz pedig magával ragadja az olvasókat.
