Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Tove Ditlevsen mélyen személyes memoárja, amely végigköveti életét a zűrös gyermekkortól kezdve a függőséggel való küzdelmén át az írói kiteljesedésig. A prózát tisztaságáért és érzelmi mélységéért dicsérik, míg az elbeszélés a trauma, a művészi ambíció és a személyes démonok témáival küzd.
Előnyök:Az írást gyönyörűnek, világosnak és érzelmileg átütőnek írják le, amely magával ragadja az olvasót Ditlevsen élményeibe. A kritikusok dicsérték a koppenhágai munkásosztálybeli élet szemléletes ábrázolását, a személyes küzdelmek bátor őszinteségét, valamint a szomorúság és a humor kombinációját a történetmesélésben. Sokan úgy találták, hogy a könyv lebilincselő olvasmány, amely az életről és a kapcsolatokról való elmélkedésre ösztönöz.
Hátrányok:Néhány olvasó megjegyezte a könyv egyenetlen tempóját és a hirtelen átmeneteket, különösen a későbbi kötetekben, ami a kapcsolat hiányérzetét keltette. A kritikusok csalódottságuknak adtak hangot az írónő fejlődésének vagy megoldásának hiánya miatt, és a karakterét időnként önzőnek és tolakodónak találták. A függőség és a trauma témái elkeserítőek lehetnek, és gyakran kíméletlenül kíméletlenek, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.
(62 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Copenhagen Trilogy: Childhood; Youth; Dependency
Könyv tartalma:
A The New York Times által remekműnek nevezett Tove Ditlevsen, a műfajteremtő vallomásos írás úttörőjének elismert trilógiája
Tove Ditlevsent ma a huszadik századi dán irodalom egyik legfontosabb és legegyedibb hangjaként ünneplik, és a Koppenhága-trilógia (1969-71) az ő elismert remekműve. A Gyermekkor egy magatehetetlen gyerek elszánt elhatározásáról szól, hogy költővé váljon; a Fiatalok a szexszel, a munkával és a függetlenséggel kapcsolatos korai tapasztalatait írja le. A Függőség folytatja a történetet, amikor az elbeszélő négy házassága közül az elsőt köti meg, majd leírja a drogfüggőségbe való szörnyű süllyedését, amelyet baljós, gázfényt alkalmazó orvos-férje tett lehetővé.
Az elbeszélő mindvégig küzd az írói hivatása és a lányként, feleségként, anyaként és drogfüggőként betöltött, egymással versengő szerepei közötti feszültséggel, és úgy ír a női tapasztalatokról és identitásról, hogy az nagyon frissnek és relevánsnak tűnik a feminizmus körüli mai viták szempontjából. Ditlevsen trilógiája figyelemre méltó intenzitása és a bonyolult női barátságok, a család és a felnőtté válás világának magával ragadó ábrázolása miatt - ilyen értelemben ez Koppenhága válasza Elena Ferrante nápolyi regényeire. Olyan vallomásos írók szellemi előfutárának is tekinthető, mint Karl Ove Knausgaard, Annie Ernaux, Rachel Cusk és Deborah Levy. Trilógiája saját élményeiből merít, de a legmeggyőzőbb fikcióként olvasható.
Ditlevsen 1917-ben született Koppenhága egyik munkásnegyedében, és már tinédzserként híres lett költészetéről, majd regényeket, elbeszéléseket és emlékiratokat írt, mielőtt 1976-ban öngyilkos lett volna. Miután a kritikusok még életében elutasították, mint munkásosztálybeli, női írót, most újra felfedezik és Dánia egyik legjelentősebb modern szerzőjeként pártfogolják, a Tove-láz pedig magával ragadja az olvasókat.
