A körlépcső

Olvasói vélemények

Mary Roberts Rinehart könyvéről szóló kritikák a lebilincselő történetmesélés iránti csodálat és az elavult, különösen a faji hovatartozással kapcsolatos attitűdökkel kapcsolatos kellemetlen érzések keveredését mutatják. Sok olvasó élvezte a humoros és izgalmas cselekményt, és Agatha Christie stílusához hasonlította, míg mások az elbeszélői stílust és a karakterfejlődést kifogásolták. Összességében a könyvet néhány kritika ellenére elismerik a klasszikus krimi elemei miatt.

⬤ Élvezetes és lebilincselő történetmesélés jó cselekménnyel.
⬤ Szerethető karakterek és humor az egész könyvben.
⬤ Bepillantást nyújt a 20. század eleji életbe.
⬤ Jól megírt, világos és egyszerű stílusban, amely fenntartja az olvasók érdeklődését.
⬤ Jó kis régimódi krimi, amely nem támaszkodik a grafikai tartalomra.

⬤ Elavult faji attitűdök és megjegyzések, amelyek sértőek lehetnek a mai olvasók számára.
⬤ Zavaros szereplőnevek és nagy létszámú szereplőgárda, amit egyesek nehezen tudtak követni.
⬤ Első személyű elbeszélői stílus és az olvasó közvetlen megszólítása, amit néhány kritikus idegesítőnek talált.
⬤ Néhány folytonossági probléma a cselekményen belül.
⬤ A befejezés a könyvben korábban felépített feszültséghez képest antiklimatikusnak tűnhet.

(451 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Circular Staircase

Könyv tartalma:

A körlépcső Mary Roberts Rinehart amerikai írónő krimi regénye. A történet az özvegy Rachel Innes-t követi, aki egy sor furcsa bűntényt akadályoz meg az unokahúgával és unokaöccsével bérelt nyaralóban. A regény volt Rinehart első bestsellere, és a korszak egyik legnépszerűbb írójává tette. A történetet az All-Story 1907. novemberi számával kezdődően öt számban folytatták, majd a Bobbs-Merrill 1908-ban könyv formájában is megjelentette.

Rinehartot a regény megírására egy Melrose-ban, egy észak-virginiai gótikus kastélyban tett látogatás inspirálta.

A The Circular Staircase úttörője lett a krimiírás „ha tudtam volna” iskolájának, amely gyakran női főszereplőkkel és narrátorokkal dolgozik, akik előre jelzik a közelgő veszélyt és a cselekmény alakulását azzal, hogy elgondolkodnak azon, mit tehettek volna másképp. Rinehart számos későbbi művében alkalmazta ezt a formulát, és több tucat későbbi történetet ihletett meg. A regényt kétszer is feldolgozták a filmvászonra: 1915-ben némafilmként, 1956-ban pedig a Climax című televíziós sorozatban. A legismertebb adaptációja A denevér című színdarab volt, amely nagy Broadway-siker lett, és számos későbbi művet, köztük több saját adaptációt is ihletett.