A kormányfőtől a főbíróig: Taft a Fehér Ház és a Legfelsőbb Bíróság között

Olvasói vélemények

A „William Howard Taft: Taft életének 1912 és 1921 közötti, kevésbé ismert időszakát tárja fel, megvizsgálva az elnökből főbíróvá válását. A könyv rávilágít az elnökségét követő aktív szerepvállalására különböző politikai és társadalmi ügyekben, a korszak történelmi összefüggéseire, valamint a kortársakkal, például Woodrow Wilsonnal való kapcsolatának összetettségére.

⬤ Jól kutatott és informatív
⬤ egyedülálló perspektívát kínál Taft elnöki tisztségét követő tevékenységéről
⬤ gazdag történelmi kontextust biztosít
⬤ hozzáértő szerző írta
⬤ hiánypótló a Taft életének és hozzájárulásának megértésében.

⬤ Elsősorban a Taft iránt érdeklődő, hiánypótló olvasóknak szól
⬤ egyesek talán hiányolhatják belőle az izgalmakat
⬤ szkeptikus bizonyos politikai dinamikák értelmezésével kapcsolatban
⬤ nem rendkívüli mű, inkább hasznos kiegészítés.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Chief Executive to Chief Justice: Taft Betwixt the White House and Supreme Court

Könyv tartalma:

William Howard Taft volt a 27. elnökünk 1909 és 1913 között, majd a Legfelsőbb Bíróság főbírája 1921 és 1930 között, az egyetlen ember, aki valaha is vezette Amerika három kormányzati ágából kettőt. E két jól dokumentált hivatali időszak között azonban egy nyolcéves, nagyrészt feltáratlan politikai pusztaság húzódik. Hiszen ez volt az az időszak, amikor Taftnak valahogyan sikerült felemelkednie az 1912-es választásokon Woodrow Wilson és Theodore Roosevelt által egyaránt elszenvedett gyalázatos vereségéből, és elérnie életre szóló célját, hogy főbíró legyen. Taft egyedülálló pályafutásának ezen időszakát először vizsgálja meg mélyrehatóan a kiváló elnöki történész, Lewis L. Gould, aki feltárja, hogy a politikai érzékének hiánya miatt gyakran gúnyolt ember hogyan jutott el a republikánus ügyek veszélyei között a céljához.

Az elnökség és a Legfelsőbb Bíróság között eltelt években Taft, ahogy egy kommentátor megjegyezte, �az emberiség legnagyobb világjárója volt. Gould nyomon követi őt, ahogy 1913-tól 1921 nyaráig bejárja az országot, a megrögzött utazó, aki a republikánus államférfiúként találta fel magát, akinek nem voltak látható politikai ambíciói a tájékoztatáson és a nyilvánosság szolgálatán túl. Taft azonban hosszú távon dolgozott, a Nemzeti Háborús Munkaügyi Tanácsban szolgált, harcolt a Népszövetségért, jogot és alkotmánytörténetet tanított a Yale-en, kibékült Roosevelttel, miközben a Republikánus Párt ellenszenvével és Woodrow Wilson iránti heves ellenszenvével is megküzdött, akinek háborús politikáját és a Népszövetségért folytatott harcát kénytelen volt támogatni. Mindvégig bírói ambíciói alakították cselekedeteit, meglepő ügyességgel.

Taftnak a Fehér Háztól a Legfelsőbb Bíróságig vezető útjáról szóló beszámoló nagy hiányt pótol egy fontos amerikai politikus és jogász megismerésében. Azt is feltárja, hogy az első világháború és az azt követő korszakban mennyire bonyolultá és összetetté váltak a közügyek, egy olyan korszakban, amelyben William Howard Taft a politikai színtér éles eszű kommentátoraként, a pártpolitika leleményes művelőjeként és a tökéletes ambícióval rendelkező emberként jelentős és maradandó nyomot hagyott.