A Korosko tragédiája

Olvasói vélemények

Arthur Conan Doyle „A Korosko tragédiája” című novellája egy nyugati turistacsoport megragadó történetét meséli el, akiket a Níluson felfelé utazva muszlim fosztogatók ejtettek fogságba. Az elbeszélés a kultúrák összeütközésének, a stresszhelyzetben lévő egyéni jellemnek és a nyugati imperializmus következményeinek témáit járja körül, és a 19. század végi kontextus ellenére a mai kor problémáira is visszhangzik.

A könyv jól megírt, és Conan Doyle kézügyességét mutatja be a karakterfejlődés és a történetmesélés terén. A kritikusok nagyra értékelik a lebilincselő cselekményt, a karakterek mélységét és a történet aktualitását. Szórakoztatónak tartják, humoros pillanatokkal, és ingyenesen elérhető a Kindle-en.

Egyes karaktereket sztereotipikusnak tartanak, és a cselekmény nem biztos, hogy meglepetéseket tartogat a kalandregények tapasztalt olvasói számára. Emellett a nyugati felsőbbrendűség és az orientalizmus témái elavult gyarmati attitűdöket tükröznek, amelyek nem biztos, hogy minden modern olvasónak tetszenek.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Tragedy of the Korosko

Könyv tartalma:

A közvélemény talán elgondolkodik azon, hogy miért van az, hogy a Korosko utasainak sorsáról soha nem hallott az újságokban. A legapróbb ingerre is reagáló, univerzális sajtóorgánumok napjainkban hihetetlennek tűnhet, hogy egy ilyen fontos nemzetközi incidens ilyen sokáig hír nélkül maradjon. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy nagyon is nyomós okai voltak a visszatartásnak, mind személyes, mind politikai természetűek. A tényeket akkoriban sokan jól ismerték, és egy vidéki újságban valóban megjelent a tények egy változata, de általában hiteltelenné tették. Most elbeszélő formába öntöttük őket, az eseményeket Cochrane Cochrane ezredes, a Hadsereg és Haditengerészet Klubjának eskü alatt tett vallomásaiból és a bostoni Miss Adams leveleiből állítottuk össze.

A Korosko teknőcfenekű, kerek orrú, 30 hüvelykes merülésű, lapos vasalatú hajó volt, amely 1895. február 13-án indult el Shellalból, az első kataraktus fejénél, Wady Halfa felé. A kis Korosko pöfögve és fröcsögve haladt felfelé a folyón, felrúgta maga mögött a fehér vizet, és nagyobb zajt és felhajtást csapott az óránkénti öt csomós sebességével, mint egy atlanti óceánjáró egy rekordúton.

A Korosko utasai vidám társaságot alkottak, mert a legtöbben együtt utaztak felfelé Kairóból Assouanba, és a Níluson még az angolszász jég is gyorsan olvad. Szerencséjükre nem volt egyetlen kellemetlen személy sem, aki ezeken a kis hajókon elegendő ahhoz, hogy az egész társaság szórakozását elrontsa. Egy olyan hajón, amely alig több, mint egy nagy gőzhajó, az unalmas, a cinikus vagy a zsörtölődő a társaságot kegyelemben tartja. De a Korosko mentes volt minden ilyesmitől.

Az élvezetes utazás a csúcspontjához közeledett.