A kövek tükre: Speculum Lapidum, III. könyv: Egy asztrológiai lapidárium

Olvasói vélemények

A könyv egy középkori lapidárium fordítása, amely betekintést nyújt a kövek mágikus tulajdonságaiba. A recenzensek kiemelik az informatív tartalmat és a könnyű olvashatóságot, de jelentős panasz van arra, hogy a szöveg egy része nem angol nyelvű.

Informatív tartalom a kövek mágikus tulajdonságairól, világos és könnyen olvasható szöveg, hasznos lábjegyzetek és tetszetős borító.

A könyv nagy része (68-138. oldal) nem angolul van, ami csalódást okoz az olvasóknak, akik azt várták, hogy az egész könyv hozzáférhető legyen.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Mirror of Stones: Speculum Lapidum, Book III: An Astrological Lapidary

Könyv tartalma:

A Speculum Lapidum harmadik könyvét először 1502-ben adta ki Velencében az asztrológus és orvos Camillo Leonardi, aki Pesaróból származott és a híres páduai egyetemen doktorált. Costanzo Sforza udvaroncaként, amikor Pesaro városa a Borgiák kezébe került, Leonardi azzal próbálta elnyerni a kegyeiket, hogy művét Valentinois hercegének, Cesare Borgiának, VI Sándor pápa fiának ajánlotta.

Az értekezés három könyvben írja le a kövek természetét, és a témával kapcsolatos ókori és középkori ismeretek szintézisét jelenti. Az első két könyv a kövek és drágakövek eredetét és osztályozását vizsgálja; a harmadik könyvben Leonardi részletesen foglalkozik mágikus erényeikkel és erejükkel. Ezek az erők nem a kövekben rejlenek, hanem közvetlenül az égboltból, a bolygókból, a csillagképekből és az állócsillagokból erednek. Minden tárgy, állat, gyógynövény, kő ugyanazzal az energiával rezonál, amelyet a csillagoktól kap, és azok számára, akik ismerik a makrokozmosz és mikrokozmosz közötti megfelelési láncolatot, bármi lehetséges.

A könyv a korszak legfontosabb és legismertebb középkori lapidáriumait foglalta össze, és így hatalmas szerencsét élvezett. Többször újranyomtatták, lefordították olaszra, és 1565-ben Lodovico Dolce 1565-ben), részben angolul (1750-ben) és franciául (Claude Lecouteux, 2002) is megjelent. A harmadik könyvet azonban - valószínűleg nyíltan mágikus jellege miatt - még soha nem fordították le angolra.

A harmadik könyv 19 fejezetből áll. Az első fejezetek (1-7) a kövek természetének tárgyalására és a pecsétek három szempont szerinti osztályozására irányulnak: egyetemes (nem függ a felhasznált anyagtól: az állatövi pecsétek), partikuláris (a csillagok konfigurációjától függően: a csillagok és csillagképek pecsétjei) és szignifikáns (a kövek belső erényeit fokozó: nem állatövi/mágikus pecsétek). A 8-10. fejezetek az asztrológiai triplákat és azok erényeit ismertetik. A fennmaradó fejezetek számos középkori lapidáriumot gyűjtenek össze.

Margherita Fiorello fordításával lehetőségünk nyílik arra, hogy a könyvespolcunkon tartsunk egy olyan kötetet, amelyet eddig csak a középkori és reneszánsz mágia történetének legnagyobb szakértői ismertek, egy olyan könyvet, amelyet eredetileg egy bizonyos Cesare Borgia számára írtak, egy olyan ember számára, akinek neve mélyen összefonódott a nekromanciával és a fekete mágiával. Nem tudjuk, hogy Leonardi hitt-e ebben a legendában, vagy csupán egy talizmán enciklopédiát akart készíteni pártfogója számára, amely azon a középkori elképzelésen alapult, hogy a kövek, jobban, mint más természetes vagy mesterséges tárgyak, a legjobban képesek elnyelni a csillagok sugarait.

Mindazonáltal ez a szöveg új lehetőséget biztosít számunkra, hogy felfedezzük a kövek ősi mágikus és asztrológiai mondavilágát, és lehetővé teszi, hogy új gázt adjunk a korabeli mágikus megújulás tüzére.