A középkori meditatív felemelkedés megértése: Augustinus, Anselm, Boethius és Dante

Eredeti címe:

Understanding the Medieval Meditative Ascent: Augustine, Anselm, Boethius, & Dante

Könyv tartalma:

A Vallomások, a Proslogion és a Filozófiai vigasztalás, akárcsak az Isteni komédia, mind platonista felemelkedéseket tartalmaz. Mindegyikben van egy zarándok figura, akit dialogikusan vezetnek a megértés útján.

Mindegyikük a megértés egyre magasabb szintjeire emelkedik, és a legmagasabb intellektuális látomásban csúcsosodik ki. A magasabb szintek magukban foglalják és meghaladják a korábbi megértéseket, és ezáltal átformálják azokat, de csak implicit módon, mivel a kereső zarándok ritkán áll meg, hogy elgondolkodjon felemelkedésének szakaszain. Augustinusnak az időről szóló következtetései a 11.

könyvben például az emlékezetet mint „múlt időt” ölelik fel, de a 10.

könyvben az emlékezetről szóló beszámolóját nem gondolja újra ebből az új perspektívából. Ezt a feladatot az olvasó elmélkedésére, mint lelki gyakorlatra hagyja.

Ily módon a platonista felemelkedés implicit meditatív jelentéseket generál, amelyeket a tudósok csak részben vizsgáltak. Minden egyes mű arra hív, hogy olvassunk előre, a megértés útján, és meditáljunk visszafelé a felemelkedés állomásain és a köztük lévő kapcsolatokon. Augustinus, Anselm, Boethius és Dante a Biblián való meditációban jártas olvasóknak írt, akik jártasak a távol eső szakaszok közötti kapcsolatok feltárásában.

Ezeket a műveket úgy tervezték, mint lelki gyakorlatokat ugyanilyen olvasásra és meditációra. A középkori meditatív felemelkedés megértése irodalmi elemzés segítségével új filozófiai jelentéseket fedez fel ezekben a művekben. Az irodalmi szerkezetükről és az általuk generált rejtett jelentéstartalmakról szóló, nem szaknyelven megfogalmazott, világos beszámolója a nem szakmabelieknek és a szakembereknek egyaránt tájékoztatást nyújt.