A közgazdaságtan ismeretelméleti problémái

Olvasói vélemények

Ludwig von Mises „Episztemológiai problémák a közgazdaságtanban” című könyvét a modern közgazdaságtan megértése szempontjából alapvető műnek tekintik, különösen az osztrák szemszögből. A könyv módszertani kérdéseket és tágabb értelemben vett közgazdasági elméleteket tárgyaló esszék gyűjteményéből áll. Noha a művet tisztasága és mélysége miatt dicsérik, egyes olvasók megjegyzik, hogy a benne foglalt viták bonyolultak és időnként elavultak lehetnek.

⬤ Alapmű a mai közgazdaságtan megértéséhez.
⬤ Világos írásmód a bonyolult témák ellenére.
⬤ Jorg Guido Hulsmann kiváló bevezetője, amely kontextust biztosít.
⬤ Betekintést nyújt az osztrák közgazdasági gondolkodásba, valamint az érték- és ismeretelméletbe.
⬤ A közgazdaságtan történeti és módszertani fejlődésével foglalkozik.

⬤ Egyes tartalmak nehezen érthetőek lehetnek a témákban járatlan olvasók számára.
⬤ Olyan gondolkodókat tárgyal, akiket ma nem tanulmányoznak széles körben, így egyes hivatkozások homályosak.
⬤ Bizonyos darabok elavultnak tűnhetnek a mai közgazdaságtan kontextusában.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Epistemological Problems of Economics

Könyv tartalma:

2014 Az eredeti 1960-as kiadás újranyomása. Az eredeti kiadás pontos fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva. Az "Episztemológiai problémák" Ludwig von Mises úttörő jelentőségű praxeológiai fejlődésének mérföldköve. Ez a fontos mű alapvető gondolatokat tartalmaz az emberi cselekvés elméletéről, vagy "a cselekvés logikájáról", amely az osztrák iskola "megkülönböztető módszertanát képezi... Mises nemcsak ennek a módszertannak volt a fő építője és kidolgozója, hanem az a közgazdász is, aki a legteljesebben és legsikeresebben alkalmazta azt a gazdasági elmélet felépítésében" (Rothbard). Mises állt az osztrák iskola élén, amely "inkább a szabadságot és az egyént ünnepli, mint a determinizmust és a kollektívát... és kifejezetten elutasítja azt az elképzelést, hogy a természettudományok adják a megfelelő modellt a gazdasági elemzéshez" (Shenoy et al., Towards a Theoretical Framework, 19, 19n). Az iskola ismeretelméleti alapjainak megteremtése során Mises először az 1920-as években megjelent cikksorozatában kezdett el foglalkozni a témával. Ezeket "1933-ban összegyűjtötte és publikálta alapvető filozófiai és módszertani munkájában, a "Grundprobleme der National konimie"-ben"," amelyet csak ebben a kiadásban fordítottak le angolra.

Mises itt "a közgazdaságtant a tudományfilozófia szemszögéből, valamint az érték és a konvertibilis tőke tényleges közgazdasági elemzését" mutatja be. A könyv első fejezete, "Az emberi cselekvés tudományának feladata és hatóköre", a rendszer magjaként fejlődött ki, "amelyen Mises évek óta dolgozott... Azt állította, hogy a közgazdasági törvények a priori igazak, a logika és a matematika törvényeivel egyenrangúak... Ez) maradt az egyik legvitatottabb tétele", mivel a közgazdasági elméletet úgy keretezi, hogy az "a valós világ olyan cselekedeteivel foglalkozik, mint például az, hogy az emberi lények döntéseket hoznak. Az ilyen jellegű tényeket azonban nem lehet megfigyelni... A közgazdaságtan ebben az értelemben nem empirikus tudomány, de mégis tudomány". Mises számára "a közgazdaságtan ismeretelmélete nem csupán elefántcsonttorony-értelmiségiek üres időtöltése volt. Közvetlen gyakorlati jelentőséggel bírt". Az "Episztemológiai problémák" továbbra is alapvető fontosságúak a "gazdasági számítás jelentőségének megállapításában a közgazdaságtudomány felépítése szempontjából". Ez az ő legerőteljesebb és legátfogóbb kidolgozása a közgazdaságtudomány távlatáról, amely azt állítja, hogy a szocializmus hibái, az intézményes rasszizmus, a nacionalizmus és az emberi társadalom más aspektusai a gazdasági logika és tudomány megkülönböztető racionalitása elleni lázadásnak tekinthetők. Egy olyan mű, amely "semmit sem veszített jelentőségéből...

Az Episztemológiai problémák olyan jelentős mennyiségű értekezést tartalmaz, amely más írásaiban nem található meg... különösen azoknak a gondolkodóknak a műveinek kritikai tárgyalása, akik iránt a legnagyobb szellemi rokonságot és intellektuális adósságot érezte: Carl Menger, Eugen von Bohm-Bawerk és Max Weber" (H lsmann, Bevezetés, 2002-es kiadás, 670-671, 948, xxix, lv).