A Kreml-bál

Olvasói vélemények

A könyv Curzio Malaparte szemszögéből gazdag képet nyújt a forradalom utáni Oroszországról, különösen az 1920-as évek Moszkvájáról. A történelmi tényeket személyes reflexiókkal vegyíti, a szovjet szféra neves személyiségeinek életére és környezetükre összpontosítva. Bár a próza gyakran lírai és részletes, néhány olvasó megjegyezte az ismétlésekkel és a mű hiányos jellegével kapcsolatos problémákat.

⬤ Gazdag és enciklopédikus ismeretek a szovjet személyiségekről és történelemről.
⬤ Jól kidolgozott és érdekes történetek, amelyek betekintést nyújtanak a forradalom utáni moszkvai életbe.
⬤ Egyedülálló írói stílus, amely ötvözi a tapasztalatot és a lírai prózát, és ezzel magával ragadó olvasási élményt nyújt.
⬤ Értékes bepillantás a forradalom és a közelgő tisztogatások közötti korszakba.

⬤ A könyv jelentős ismétléseket tartalmaz bizonyos személyekről.
⬤ Egyes részek befejezetlennek vagy csiszolatlannak tűnnek, mivel posztumusz készültek.
⬤ A valóság és a fikció keveredése összezavarhatja a szigorúan tényszerű beszámolót kereső olvasót.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Kremlin Ball

Könyv tartalma:

Egy perverz és ízletes árulkodó kép a szovjet elitről az 1920-as években.

Talán csak Curzio Malaparte kifogástalanul perverz képzeletének köszönheti A Kreml-bál című regényt, amelyet akár Proustnak is nevezhetnénk a szovjet hatalom folyosóin. Malaparte akkor kezdte el az orosz marxista arisztokrácia szemtelen portréját, amikor A bőrön, az amerikaiak által megszállt Nápoly történetén dolgozott, és miután kiadta a Kaputtot, a tengelyhatalmak kezén lévő Európa ábrázolását, úgy gondolt erre a könyvre, mint egy újabb „képre az igazságról”, és egy harmadik táblára egy nagy kompozícióban, amely a huszadik századi Európa dekadenciáját ábrázolja. A könyv az 1920-as évek végén játszódik, amikor a nagy terror talán már nem volt több, mint egy villanás Sztálin szemében, de a forradalmat egyre erősödő végzetérzés kísérte. Malaparte látomásában Sztálin nem a Kremlből, hanem az éjszakai operapáholyából szemléli a szovjet előkelő társaságot, annak botrányait, szerelmeit és intrikáit a szépségek és bürokraták között, köztük a legendás balerina, Marina Szemjonova és Olga Kameneva, a száműzött Trockij húga, akit, bár nagyhatalmú politikus, annyira emészt a rettegés, hogy bárhová megy, rothadó hús szagát árasztja.

Malaparte halálakor befejezetlenül maradt, a kommunista életnek ez a rendkívüli udvari krónikája (amelyhez Malaparte az Isten a gyilkos címet is tervezte) csak posztumusz jelent meg Olaszországban, több mint ötven évvel Malaparte halála után, és most jelenik meg először angolul.