A Laconia elsüllyedése és a tengeralattjáró-háború: katasztrófa a Közép-Atlanti-óceánon

Olvasói vélemények

A könyv részletesen bemutatja a második világháborúban történt Laconia incidenst, és a tengeralattjáró-műveletek különböző történelmi aspektusait is egybefonja. Bár a könyv rengeteg információt és betekintést nyújt az atlanti csata tágabb összefüggéseibe, kritikák érik a rendezetlen bemutatás és az utasok sorsára való összpontosítás hiánya miatt.

⬤ Jól kutatott és részletes
⬤ érdekes történelmi betekintést nyújt
⬤ értékes kontextust nyújt a tengeralattjárókról és az atlanti háborúról
⬤ dicsérik a mélységéért és minőségéért.

⬤ Rendezetlen bemutatás
⬤ hiányoznak az átfogó részletek a Laconia utasairól és túlélőiről
⬤ inkább a német számadatokra összpontosít, mint az áldozatok emberi hatásaira.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Sinking of the Laconia and the U-Boat War: Disaster in the Mid-Atlantic

Könyv tartalma:

Duffy gazdag részletességgel tárgyalja annak a szörnyű és drámai igaz történetét, hogy a rettegett 156-os tengeralattjáró elsüllyesztette a Laconia brit utasszállítót, amely 1800 olasz hadifogollyal, 103 lengyel katonával és 463 tisztelettel és legénységgel volt zsúfolva. Amikor a Laconia elsüllyedt, az U-156 felbukkant a felszínre, és jelzést küldött, amely két másik tengeralattjárót, egy olasz tengeralattjárót és három Vichy-francia hadihajót hívott segítségül a mentési műveletekhez.

Szeptember 16-án reggel azonban egy amerikai bombázó átrepült az U-156 felett, amely ekkor már tele volt több száz Laconia túlélővel. A legénység egy nagy vöröskeresztes zászlót bontott ki. Ennek ellenére a tengeralattjárót megtámadták.

A Laconia túlélőit mentőcsónakokba parancsolták a parton át. A sérült U-156 elhagyta a területet, miközben más tengeralattjárók megkezdték a mentési műveleteket.

Az incidens nyomán Karl Donitz német admirális kiadta a Laconia-parancsot, amelyben követelte, hogy a kereskedelmi hajókon tartózkodó szövetséges túlélők mentésére irányuló minden kísérletet szüntessenek meg. A parancs nemzetközi felháborodást váltott ki a tengeren rekedt túlélőkkel szembeni embertelen bánásmód ellen.

A háborút követően Donitzot megvádolták és felmentették a háborús bűnök vádja alól e paranccsal kapcsolatban.