Értékelés:
A könyv átfogóan vizsgálja az Egyesült Államokban élő latin-amerikai lakosság kritikus kérdéseit, különösen az oktatás területén. Foglalkozik a kétnyelvűség és a bikulturalizmus kihívásaival, és életképes megoldásokat kínál az oktatási gyakorlatok javítására, hogy jobban támogassák a latinó tanulókat.
Előnyök:⬤ Átfogó áttekintés a latinokkal kapcsolatos kritikus kérdésekről az oktatási rendszerben.
⬤ Tárgyalja a kétnyelvűség és a bikulturalizmus kognitív és szakmai előnyeit.
⬤ Olyan megoldásokat és pedagógiai stratégiákat kínál, amelyek kiemelik a latinó tanulók erősségeit.
⬤ Elengedhetetlen olvasmány a pedagógusok és az adminisztrátorok számára, akik ennek a demográfiai csoportnak a szolgálatára készülnek.
⬤ Rávilágít arra, hogy a népesség növekedésével párhuzamosan sürgősen foglalkozni kell a latinók oktatási egyenlőtlenségeivel.
A kritikákban nem említettek konkrét ellenérveket.
(3 olvasói vélemény alapján)
Critical Issues of Latinos and Education in 21st Century America; Where Are We?
A 2011-es év volt az első az USA történetében, amikor több nem fehér csecsemő született, mint fehér. A 2014-15-ös tanév volt az első olyan év, amikor a K-12 állami iskolai beiratkozások túlnyomórészt nem fehérekből álltak. Az öt legnagyobb iskolai körzetben a latinok jelentik a domináns csoportot. Nem a bevándorlásról, hanem a népesség eltolódásának megfékezéséről van szó, mivel több angol-amerikai hal meg, mint ahányan születésekkel pótolják őket.
Eközben állami iskoláink bajban vannak, ahol a "normalizált kudarc" vált az új normává, és a nemzetközi teljesítmény új mélypontokat ért el. Ebben az összetételben a latinok 1 a 3 újszülöttből. Mivel Amerika jövője immár "elválaszthatatlanul összekapcsolódik" ezeknek a gyerekeknek a sorsával, oktatási rendszerünknek jobban kell reagálnia, különben a nemzet veszélybe kerül.
E könyvhöz Abd n Noboa-R os országszerte 112 neves pedagógussal készített interjút, köztük a legjobb spanyolajkú pedagógusokkal és gondolkodókkal, hogy választ keressen Amerika oktatási kihívásaira. Mit mondanak? Mit látnak ezek a vezetők? Mit tanulhatunk belőlük? Számos javaslatukat és aggodalmukat jól kiemelik. E vezető tudósok és gyakorlati szakemberek számára nézeteik inkább az alapvető megújulásról szólnak, nem pedig a darabos reformokról. Az ilyen cselekvés alapvető változást igényel mind a gondolkodásmódban, mind a hozzáállásban. Az engesztelés elhibázza a lényeget. Nem áshatjuk alá a probléma súlyosságát.
